Díj #2

köszönöm.: http://shesnextdoor.blogspot.hu

2 Dolgot kell tennem:
1.Megemlítenem,akitől kaptam a díjat.


2.Eldöntenem,melyik 4 bloggerinának küldöm.

http://www.changeyourlife1d.blogspot.hu/

Chapter Seven.: Who are you?!

Sziasztok! Rettentően sajnálom, hogy sokkal kevesebb az érdeklődés a blog iránt. Ez a rész, már régóta kész van, de én csak vártam, és vártam, hogy legyenek még kommentek, vagy pipák, vagy feliratkozók. És lett? Nem. Ezt nagyon sajnálom. Azért nagyon remélem, ez a rész nagyobb sikert fog aratni.
Puszil.: Reby Payne

                                             

Könnyű szerrel félelembe lehet esni. Abból való kiszabadulás, az igazi
nehézség.

Láttam, ahogy apám közvetlenül az ajtó előtt ül, és a fejét fogja. Nem szóltam hozzá, csak ki mentem az erkélyre. De bár ne tettem volna... Harry volt ott. Nem is az erkélyen. Hanem a parkolónál. És, hogy kivel? Azt nem tudom. Egy lánnyal. Ideges lettem, és gondolkodás nélkül, kimentem a szobám elé. Apám az ajtó előtt ült. Mint ha ott sem lenne, elmentem mellette, és lerohantam a lépcsőn. Ő jött utánam.
- Ayana! Kicsi lányom! Mondj, valamit kérlek! –kérlelt apám
- Apa! Kérlek, menj el! Ennek most nem itt van a helye. Majd mesélek. De most menj! –mondtam, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Ő pedig hallgatott rám, és kiment.
Elkezdtem gondolkodni. De nem jutottam semmire. Én pedig csak egyre inkább ideges voltam. Felmentem, és lezuhanyoztam gyorsan. Zuhanyból kiszállva, testemre tekertem a törülközőt, és a gardrób felé vettem az irányt. Egy farmer- atléta- piros bőrdzseki mellett tettem le a voksom. Egy gyors szempillaspirál, tus, szájfény, majd egy kis haj áthúzása vasalóval, és készen is álltam. Az akasztóról lekaptam Gemma piros lakk táskáját, és lefelé vettem az irányt. A dohányzó asztalról, mindent belesepertem a táskámba, amire csak szükségem lehetett. Majd felvettem a piros tűsarkúm, és tárcsáztam Gemmát.
- Halló? Ayana? Te vagy az? –szólt bele vékony hangom Gemma.
- Igen! Gemma! Dolgozol? –kérdeztem lihegve, ugyanis kifejezetten nehéz volt magas sarkúban futni a kocsim felé.
- Nem! Vagyis igen. De most a Starckbuks- ban vagyok, ebédszüneten. Baj van?
- Nem! Vagyis, talán. Figyelj, odamegyek, és mindent elmondok, jó? –kérdeztem
- Persze! Gyere drágám!
- Rohanok, de most leteszem, mert vezetek! Na, szia! –köszöntem el tőle. A nagy forgalom miatt, nagyon lassan jutottam el Gemmához. Teljesen feszült voltam. De vajon miért? Miért idegeskedek, mert láttam Harryt egy lánnyal…

*Gemmával*

- Egy sima forró csokit szeretnék!
- Rendben, máris hozom! – szólt a pincér.
- Köszönöm!
- Most már mondj valamit, kérlek! – kérlelt Gemma.
Szépen elmeséltem neki, mi is történt otthon azóta, amióta elment dolgozni. Milyen rövid idő, és mennyi dolog történt. Kicsi a világ.
- És most mit akarsz tenni?
- A segítségedet szeretném kérni.
- Vagyis? Segítek én mindenben, de ne csinálj őrültséget Harry miatt! – nyugtatott Gemma.
- Nem mesélt neked valakiről Harry? Lányról pontosabban. Vagy aki ott van a közelben. Vagy nem tudom! Segíts, kérlek!
- Hölgyem! A forró csoki.
- Köszönöm szépen, biztosan nagyon finom! – mosolyogtam a pincérre.
- Kisasszony! Baj van? Tudok segíteni? Talán nem ezt kérte? – tette fel a meglepő kérdést a pincér.
- Uram! Semmi baja! Ennek most nem itt van a helye! És semmi köze hozzá! Tudja mit? Csomagolja, be kérem a süteményemet, és tegye egy elvihető, termosz pohárba a forró csokit!
- Eléggé durván reagáltál.. – próbáltam közbe szólni. De Gemma mint ha észre sem venne. Az úr, hozta a csomagolt dolgokat.
- Tessék! Nem kell visszaadni, köszönöm! – Gemma eléggé furcsán reagálta le ezt a szituációt. Még sosem láttam ilyennek… Ezek szerint, nem szereti az ilyen helyzeteket.
- És most? – kérdeztem Gemmára nézve, immáron a kocsiban ülve.
- Megcsörgetem Harryt. – válaszolt, majd elővette telefonját. Kihangosította. Hallatszott, ahogyan csörög, de válasz nem volt.
- Szuper! És most?
- Hívd fel te!
- Ugyan! Ha neked nem veszi fel, nekem sem.
- Jó, akkor tudod mit? Menjünk haza, és majd ott eldöntjük, hogy mi legyen.
- Nem fogok haza menni! Én most tenni szeretnék valamit, az ügy érdekében! – szóltam kissé hangosan Gemmához.
- Én pedig haza fogok menni! Vigyél haza, most azonnal!
- Jó… De előbb beugrok a boltba. Ha nem vetted volna észre, üres otthon a hűtő.



*bolt parkolójában*

- Bemegyek! Maradj itt. Gyorsa leszek. – ígértem Gemmának.
- Rendben, addig én még megpróbálom, Harryt megcsörgetni. Fejezte be Gemma én pedig kiszálltam a kocsiból. A kezembe véve egy kosarat, bementem a bejárathoz, és elővettem a táskámból, a körülbelül már egy hete megírt listát. Hát, igen. Azóta nem mentem el a boltba. :D
A bevásárló listát nézegetve, csak arra lettem figyelmes, hogy egyedül én vagyok a boltban. Lehet rosszul láttam, ezért, hogy megbizonyosodjak, arról, h rosszul látok, elindultam körbe jármi a kicsike boltot. Megrémültem. Sehol senki. A kosarat letettem, mert az akadályozott a folyamatos mozgásban. Csend volt. Csak cipőm kopogását hallottam. Már szinte futottam. De még mindig sehol senki. Kiabálni nem mertem. De jobban tettem volna. Ugyanis egyik pillanatról a másikra, ezt már nem tehettem meg…

Chapter Six: Dad?

Sziasztok. Sajnálom,hogy ekkora elmaradás volt,de problémák adódtak a bloggal.Remélem,azért tetszik ez a rész is.
A részek a döntés után,(vagyis,hogy egyedül folytatom a blogot)azért nem voltak fennt,mert az én egyetlen-imádott barátnőmnek,közeledett a szülinapja.2 teljes hónapig küzdöttem az ajándékával,ami egy videó lett.(persze kapott még mást is<3)
Nagyon örülnék,ha megnéznétek,és véleményt mondanátok akár itt,akár a youtube-on,hogy milyen lett az én első kis videóm. Itt is a link.:http://www.youtube.com/watch?v=_Xv4AkJgWZQ
Köszönöm.:)

Üdv, Reby.

Érdekes dolog az, amikor észreveszed, hogy valaki lassan eldob magától - látod ahogy megtörténik, apránként, és nem állítod meg. Helyette te is ellököd őt magadtól.

'Pár nappal később:'

-Nem vagyok éhes, de köszönöm.-mosolyogtam Gemmára.

-Akkor is egyél valamit, ez így nem mehet tovább Ayana!-nézett rám majd rá néztem a kajára.

-Teljesen magadba fordultál. Ha gondolod felhívom Harry-t.-mondta Gemma majd elkezdtem enni.

-Nehogy fel hívd! Nem akarok vele beszélni!-néztem Gemmára.

-Te tudod...-forgatta meg a szemeit Gemma.

-Mit terveztél mára?-kérdeztem

-Hát mivel ma nem kell bemenni dolgozni így elmegyek pár barátnőmmel vásárolni, nem jössz?-kérdezte.

-Nincs kedvem, bocsi...-mondtam majd folytattam az evést.

-Okés akkor én megyek, vigyázz magadra!-szólalt meg Gemma majd felkapta a táskáját és már ott sem volt.

Miután megettem a kaját,a tányért beletettem a mosogatóba. Igazából nem terveztem mára semmit sem.

Napok óta csak a színházban vagyok. A sok próba már kikészít de legalább addig se gondolok Harry-re.

Apa se keresett azóta mióta eljöttem otthonról. Hát szép. 

Igazából még mindig jobb itt mint otthon apával és Taylor anyjával. Gemmában egy igazi barátra leltem.

Taylor-ral sem beszéltem azóta. Én sem kerestem és ő sem keresett engem. Mindegy. Jobb is így.

Apa azt hitte ha elküld Londonba egy kicsit rendeződni fog az életem. De tévedett, nem is kicsit. Az életem most még bonyolultabb mint eddig. Ott van anyu, akit már évek óta nem láttam és most nagy valószínűséggel újra láthatom őt. Ott van apa, akit nem is érdeklek, csak a barátnője és Taylor. Ott van akkor Taylor. Sosem gondoltam, hogy mi valaha jóba lehetünk. Na de most. A történtek után teljességgel kizárom, hogy mi testvéri viszonyba legyünk. És akkor ott van Harry. Harry, hát amikor az ő nevét hallom vegyes érzések kavarognak bennem. Hogy szeretem-e őt? Nem tudom. Még sosem voltam szerelmes. De lehet, hogy most az vagyok. Nem akartam őt ott hagyni, még mindig bánom. De már késő. Bevallom az elején csak a bosszút láttam benne. Bosszút akartam állni Tayloron, amiért ő elvette tőlem apát. Én elakartam tőle venni Harry-t, a szerelmét. De ez idő alatt, azt hiszem beleszerettem. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy 'minden rendben?'. Elgondolkozok a válaszon. Át futnak az agyamon az elmúlt napok. És azt kéne felelnem, hogy 'Nem, semmi sincs rendben.'. De helyette azt mondom, hogy 'Jól vagyok, minden oké'. Mosolygok, miközben  lassacskán darabokra hullok. Az életem már sosem fog rendeződni. Ez csak katasztrófa.

Gondolataimból a csengő szakított ki. Lassan elindultam a bejárati ajtó elé és kinyitottam az ajtót. Nem várt személlyel találtam magam szemben.

-Apa...

- Bejöhetek?-kérdezte.

-Hát..gyere,persze.-mondtam majd bementünk a nappaliba.

-Szép lakás!-nézett körbe.

-Nem az enyém.-mondtam.

-De mit keresel itt?-kérdeztem.

-Jöttem a lányomhoz. Gond?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Csoda történt. A saját apám foglalkozik velem. Miért nem mész inkább Taylor kicsi lelkét ápolgatni?-néztem rá dühösen.

-Taylor el mondta, hogy mi történt...-nézett rám.

-Szuper!-mondtam cinikusan.

- Most szépen itt maradok és te el mondasz nekem mindent!-mondta.

-Jó. Legyen. Kérsz egy pohár kakaót?-kérdeztem.

-Igen. Mint a régi szép időkben.-mosolygott.

-Amikor még anya velünk volt..-mondtam majd elindultam,  a konyhába elkészíteni az italokat.

.....

-Tessék-adtam oda apának a pohárt és leültem mellé a kanapéra.

-Szóval..hallgatlak.-kortyolt bele a kakaóba.

- Mit meséljek?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Hogy hívják?-kérdezte

-Kit?-kortyoltam bele az italba.

-A fiút-nézett rám.

-Harry-nek.-mosolyogtam.

-Szereted?-kérdezte

-Nem, vagyis....-idegesen túrtam bele a hajamba.

-Ayana, kicsi lányom. Rád van írva minden!-mondta.

-Hát..lehet-motyogtam.
-Miért nem akarsz róla beszélni?
-Apa..Ezt te is érzed,hogy nem ilyen könnyű.Nem várhatod el,hogy arról meséljek neked,ami az elmúlt 3 hónapban történt.Nem kérheted tőlem azt,hogy meséljek a mostani kis "szerelmi" életemről...-mutogattam a levegőbe 'idéző jelet' mutatva.
-De édeském.-szólalt meg apa mentegetőzve.
-Nem!Apa!Semmi édeském!Semmi kicsi lányom!Mit képzelsz?Most ide jössz,és akkor minden happy?Rohadtul nem,apa!-fojtottam el szavaimat,és az üres poharakat összeszedve,kirontottam a konyhába.Gyorsan elkezdtem mosogatni.Bár nem tudtam milyen felindulásból,de össze-vissza rohangáltam a házba üres,koszos dolgokat keresve.
Nem értelek,Ayana!-rohant el kiabálva utánam apa a lépcsőn.
-Apa!Ezt nem érteni?Mit nem értesz?Nem érted?Hahh,ez vicces!Komolyan,a mentő fog elvinni!Úristen!-gyorsítottam lépéseimet,innmár' kikészülve.
-Tudom,hogy elég sok mindent rontottam el,Ayana!De nem gondolod,hogy kezdhetnénk új lappal?
-Nem!Egy ilyet nem lehet újra kezdeni!-ordibáltam apámmal.Rohantam be Gemma szobájába,becsapva magam mögött az ajtót,rávetődtem az ágyra.Hallottam,ahogyan apám,az ajtó előtt állva,csak kopog.Csak kopog és csak kopog.
-Kurva életbe!Fejezd már be!Semmit nem érsz ezzel!Takarodj innen!
-Tessék?Te mégis hogyan beszélsz velem?-kérdezte meglepődve és egyben felháborodva.Bár nem értem,hogy mire fel van felháborodva.Nekem kellene őrjöngenem és kiakadnom.Bár,ha jobban belegondolok,ez már nálam mindennapos.Durvákat mondtam neki?Lehet..De akkor mi az,amit ő tett velem?Ez a 11 szó,egyáltalán nem ér fel azzal,amit ő tett velem.
Már nem is válaszoltam,csak odamentem az ajtóhoz,és kikukucskáltam a kis lyukon vagy min.:D
Láttam,ahogy apám közvetlenül az ajtó előtt ül,és a fejét fogja.Nem szóltam hozzá,csak ki mentem az erkélyre.
De bár ne tettem volna...

Díj #2

                                                 

                                                                  

       Nagyon nagyon szépen köszönöm a díjat.:http://staywithmeforever.blogger.hu/2013/08/28/2-dijam

Feltételek.:

11 DOLOG RÓLAD.

11 BLOGGERNEK TOVÁBB KÜLDENI.

VÁLASZOLNI 11 KÉRDÉSRE.

FELTENNI 11 KÉRDÉST.

11 dolog rólam.:

-Rohadtul hideg van.

-Depis vagyok.

-Még csak ma vettem szótár füzetet.(imád a tanár,jahh.xd)

-Kaptam ma egy 5-öst.

-Utálom,azt aki hazudik.

-Egy egoista kecske vagyok.

-Nem rég vesztettem el,egyik legjobb barátom...

-A kutyámat egyszerűen lehetetlen megnevelni.

-Szeretnék egy macis pulcsit.

-És egy macis sapkát.

-Ennyi.:D

11 kérdésere a válasz.:

Mióta írsz blogot és miért?

Egy éve.Imádok írni.Ennyi szerintem elég..:)
Kedvenc együttes?

One Direction.
Milyen iskolába jársz?

Álalános.:$
Sportolsz vagy van valami hobbid?

Fitnessezek.
Játszol hangszeren?

Régen furulyáztam.XDDD
Van valami kabalád vagy szerencse tárgyad?

Huuuhh..Nem igazán..
Milyen színű a hajad?

Szőkés barna.Komolyan olyan,mint az ombre..De nem az.De eredetileg olyan.:D
Hiszel a fiú lány barátságban?

Hittem,egészen másfél évvel ezelőttig...
Szoktál DIY dolgokat csinálni?

Igen.:)
Jelenlegi kedvenc zenéd?

Rudimental.-(nem tudom mi.xd)
Alszol valamilyen párnákkal vagy plüssökkel?

Igen.

11 kérdésem.:

Szereted a meleget?

És a ideget?

Tavaszt?

Őszt?

Nyár vs.Tél.

Csőfarmer vs. Sort?

Converse vs. Vans?

Pizza vs. Hamburger?

Volt már díjad?

Ha igen,hány?

Van tesód?

11 blogger,akinek tovább küldöm.:

-SAJNÁLOM,DE NINCSEN TÖBB BLOG,AMIT OLVASOK!

Díj #1

                                                           


Nagyon szépen köszönöm az első díjat.:http://shesnextdoor.blogspot.hu/
Feltételek.:
11 DOLOG RÓLAD.
11 EMBERNEK TOVÁBB KÜLDENI.
11 KÉRDÉSRE VÁLASZOLNI.
FELTENNI 11 KÉRDÉST
11 dolog rólam.:
-Furcsán röhögök.
-Van egy kicsi klausztrofóbiám.
-Imádok írni.
-Van egy kutyám.
-9 éve fitnessezek.
-Gyakran vagyok beteg.
-Szemüveges vagyok.
-Nem jut eszembe több értelmetlen dolog.
-Fel kellene vennem a szemüveget,mert nem látom a billenytűzetet.:DD
-Ritkán vagyok fent Twitteren.
-Van még 1 saját blogom.

11 kérdés.:
1. Gyakran vagy beteg? 
Igen.:(
2. Szerinted egytől tízig mennyire táplálkozol egészségesen?
10/6
3. Kikkel élsz együtt?
Családommal.:)
4. Van háziállatod?
Persze.
5. Ha van, hány éves, ha nincs, szeretnél?
2 éves a kis blöki.
6. Miből merítesz ihletet az íráshoz?
Általában elalvás előtt szokott őrültebbnél őrültebb ötlet eszembe jutni.
7. Van lyukas fogad?
Jujj,nincs szerencsére.
8. Szeretsz fogorvoshoz járni?
Gyűlölök.A fogorvos segédje egy öeg éni,és borzalmasan fárasztó.Azt hiszi,ha mindig az iskoláról kérdez,eltereli a figyelmemet a fájdalomtól..Pedig nem.
9. Hányadikos vagy?
6.
10. Melyik tantárgy a kedvenced?
Angol,Tesi,Irodalom.
11. Miért?
Angol.:Mert annyira hülye vagyok angolból,mint a seggem.xdd
Tesi.:Mert imádok sportolni.
Irodalom.:Mert imádok írni,olvasni,verset mondani,mesét mondani,stbstb.

11 ember,akinek tovább küldöm.:(tuti nem lesz 11)
http://kawaiiblogdesign.blogspot.hu/
http://staywithmestrong.blogspot.hu/
http://5ways1directionfanfiction.blogspot.hu/
http://rosszatakarom.blogspot.hu/
http://lanahelpindesign.blogspot.hu/
http://adropofdream.blogspot.hu/
http://birth-fanfiction.blogspot.hu
http://fashionist-girl-peace.blogspot.hu
http://summer09byjustagirl.blogspot.hu/


11 kérdésem.:
1.:Sportolsz?
2.:Ha igen,mit.?Ha nem,miért.?
3.:Coca Cola vs Pepsi.?
4.:Kedvenc csokid.?
5.:Van ask-od.?
6.:Van Twittered.?
7.:Mióta blogolsz.?
8.Ez hanyadik ajándékod.?
9.:Olvasod a blogom.?
10.:Zenélsz.?
11.:Van barátod.?(fiú.xd)

Új hír!!!

Sziasztok kedves olvasóim!
Nagyon sajnálom,hogy ennyi ideig nem jelentkeztem új résszel,de a bloggal történt egy kis változás...
Ugye látjátok,hogy most csak 1-es számban beszélek és nem többes számban..Mivel a blog sorsa úgy alakult,hogy Cassie kiszállt.Én viszem tovább a blogot.(Sajnos az magán jellegű miért is történt ez az egész)
Hogy ez mit fog magával sodorni?Sorolom.:
-A design valószínűleg megfog változni.Néhány modul kerül le,és fel.
-Közreműködőként,csak én leszek ott.
-A részek felépítése más lesz.
-Ha dícséretet kapok,azt egyes számban fogalmazzátok meg.:DD
Nagyon sajnálom,hogy így alakult és egészen biztos vagyok,hogy még minimum 2 hétig nem tudok hozni részt..Nagyon sajnálom,de rengeteg dolog van,amit Cassie elhanyagolt a bloggal kapcsolatban.Ezeket meg kell csinálnom.(pl.:cserék,ajándékok,stbstb)
Nagyon remélem,hogy nem utáltok,és továbbra is kedves olvasóim lesztek.:)Nagyon boldog lennék,ha kapnék kommentbe egy kis reakciót azzal kapcsolatban,hogy folytassam-e egyedül a blogot,és hogy mit gondoltok erről az egészről.
Remélem megértitek.:)
Puszil és imád titeket.:Reby

Chapter Five: Sorry

Sziasztok. Meghoztuk az új részt. Reméljük, hogy tetszik nektek. Jó olvasást. Írjatok kommentet.

Üdv, Cassie és Reby.

Megláttam Harryt amint halk zene közben,zakóban,nyakkendőben és egy szál rózsával a kezében táncolt. Ledermedtem,halkan kuncogtam ő pedig tovább táncolt,egészen addig míg szembe nem találtam magam vele. 

-Öhmm..Szia!-mondta izzó vörös fejjel. 

-Szia!Hát te?Megkérdezhetem mit csináltál az előbb?-kérdeztem keresztbe tett kézzel az ajtónak támaszkodva. 

-Semmit.Semmit.Inkább azt kérdezem,hogy te miért vagy vizes? 

-Harold...Esik az eső!-mutogattam össze-vissza. 

-Ès hogyan jöttél haza?-húzta fel szemöldökét afféle 'nem értem' stílusban. 

-Gyalog.Egyedül.Vizesen.Az esőben... 

-Te jó ég!Nem vettem észre,hogy esik az eső?Ennyire lefoglalt?...-fejezte be a mondatát hirtelen. 

-Mi foglalt le? 

-Most ez nem lényeges.Menj fel,és vegyél egy jó meleg zuhanyt!

 -Jó.-mondtam,és elindultam a lépcsőn,de vissza néztem

-Mellesleg...Miért vagy öltönyben? -Ha nem tudnád,ez zakó!-javított ki. 

-Ohh,bocsánat.-mondtam cinikusan,majd mentem tovább a lépcsőn. Felmentem a szobámba,és vizes ruháimat azonnal ledobtam,majd felkaptam egy vastag,meleg köntöst.Levettem az asztalomról kedvenc B.U. tusfürdőmet és a fürdőm felé vettem az irányt.Sokáig tanakodtam,hogy egy jó forró kád vízbe üljek,vagy csak melegen,de gyorsan csapassam le magamat.Végül a gyors zuhanyzás mellett döntöttem. A víz csorgása mellett,halkan hallottam,hogy valaki szól.

 -Harry!Szóltál?-kiabáltam a zuhanyt elzárva. 

-Aha!Ha kész vagy,gyere le vacsorázni! 

-Ok!

20 perc áztatás után kiléptem,megtörölköztem,majd visszavettem a száraz köntöst. Majd felvettem alá fehérneműt.Rájöttem,hogy így csak nem mehetek le.Kopogtak. 

-Igen? 

-Bejöhetek? 

-Persze! Harry bejött és azt láttam,hogy kínos neki a helyzet,hogy én köntösbe vagyok. 

-Öhhmm...azon gondolkodtam,hogy mit vegyek fel.Kicsit fázok...De ez olyan jó meleg.Viszont,így csak nem mehetek le.-nevettem. 

-Ugyan!Itthon vagy!Gyere nyugodtan!-mosolygott Hazz,majd odanyújtotta a kezét.Ránéztem a kezére,de nem fogtam meg.Harry vette az adást,így megfordult és kiment a szobámból.Pár perccel később én is lementem. Körülbelül a lépcső felétől pontosan rálehetett látni a konyhára.Nem hittem a szememnek. Két személyre gyönyörűen megterített asztal,lágy zene,rózsaszirmok mindenhol,az asztal közepén a vacsora,Harry pedig továbbra is öltönyben.Ohh,bocsánat!Zakóban. 

-Harry...Ezz..Ez meg mi?-csodálkoztam,és egyre közelebb léptem az asztalhoz és Hazzához.Kezemmel végig simítottam az asztalon,ezzel lesodorva néhány rózsa szirmot. 

-Ez fantasztikus.De miért?-mondtam,majd Harry rátette ujját a számra. 

-Shh..Egy szót sem.Ez a te napod.-hozta elő még mindig perverz mosolyát. 

-Hmm..Benne vagyok.-kuncogtam. Harry kihúzta nekem a széket.Majd elment,kezében a eddig asztal közepén lévő,lefedett tálcával. Előhozott egy hatalmas tál gyümölcslevest.

-Ohh..Ezt imádom!Honnan tudtad?-kérdeztem ragyogó szemekkel.

-Megérzés. A leves isteni volt.Ès ami még istenibb volt,az az,hogy Harry még a csapba is berakta a tányérokat.Ritka pillanat volt. A második rák,natur hússal,cézár salátával és rizzsel volt.

Egyszerűen hihetetlen,hogy Harry ennyi mindent tud főzni. 

-Harry! -Igen?-nézett fel a tányérból. 

-Te főztél?-mosolyogtam. 
-Nem tudom,hogy miben egyeztünk meg,Ayana!? 

-Jogos.-kuncogtam és ettem tovább. A főétel után úgy éreztem,hogy itt a vég.Nem bírok többet. Ennek ellenére Harry egy nagy szelet sajttortát hozott elém meggymártással. 

-Na jó!Nem hiszem el!A kedvenc kajáimat főzted,ráadásul mennyeien!Valami bűzlik...-húztam el a számat. -Ígérem,hogy vacsora után,mindent elmondok. 

-De..de..így zaklatott leszek. 

-Edd meg a sütit,és a zaklatottságod elmúlik.-nevetett egy jót saját poénját.Mennyire aranyos. Harry elpakolt,majd odalépett a zenelejátszóhoz,és felvette kicsit a hangerőt. 

-Hölgyem?Szabad egy táncra?-hajolt meg előttem,majd odanyújtotta a rózsát. 

-Tudsz táncolni?-lepődtem meg,majd elvettem a virágot.

-Minden kiderül.-nyújtotta hozzám a kezét Harry.Èn is odanyújtottam,majd közelebb húzott magához,és táncoltunk. Igen.Èn Ayana.Egy átlagos,szerencsétlen élettel a hátam mögött,most Harry Stylessal táncolok egymagunkban.Hihetetlen,de igaz. 

-Most már halljam az igazat.-suttogtam vállára hajtva fejemet. 

-Jó.Igen,én főztem.Onnan tudom,hogy mik a kedvenceid,hogy felhívtam anyukádat.Emlékezett rá,Ayana!Még mindig szeret...-mondta halkan. 

-Ezt hagyjuk.Folytasd.

-Szóval elmondta,hogy miket szeretsz.Viszont főételnek a rántott hús és sült krumpli kombinációt mondta.Viszont valami mást akartam.Az túl egyszerűnek hangzott és nem értettem,hogy hogyan lehet az a kedvenc kajád.Majd leesett..Anyukád gyerekkorodban főzött utoljára,és akkor még az volt a kedvenced.Így felhívtam apudat.Ő mondta el. 

-Úristen...Köszönöm!!!-álltam meg a tánc közben és szorosan megöleltem.Mindent értettem...Harry szerelmes belém.Harry Styles.Belém.Ez lehetetlen... Harry megpörgetett tánc közben,és olyan történt,ami a szituációhoz képest,egyáltalán nem kellett volna,így ráadásként. A köntösöm kötője kibomlott és fehérneműbe burkolt testem Harry elé tárult.Hirtelen nem tudtam mit csinálni.Nem tudtam összekötni,mert Hazz egyik kezem még mindig fogta.

-Azt a rohadt!-csillant fel Harry szeme

-Jézusom...-sütöttem le a szemem.

-Tessék?De hát...Gyönyörű vagy!-káprázott tovább a szeme

-Ne szégyeld magad!Kérlek! Nem is hagyta hogy szóhoz jussak,magához húzott,és testünk össze simult.Heves csókcsatába kezdtünk.A köntös már rég szabad úton járt. Hihetetlen.Megint Harry az egyetlen aki újra és újra ugyanazt a bizsergő érzést váltja ki belőlem.De nem tudtam gondolkodni.Harry felültetett a bár pultra,én pedig elkezdtem a zakóját leszedni róla.
-Nem,neeem!Ez így nem kényelmes.-váltottam flegma stílusra. 
-Èrtettem főnök!-mondta Hazz,majd felkapott ölébe.Lábaimat dereka köré fontam.Majd Harry odavitt a kanapéhoz és nagyon óvatosan ráültetett.Magam mellé húztam,majd elkezdte a nyakamat csókolgatni..Elkezdtem az ingjével bíbelődni,de meguntam,így inkább letéptem. 
-Huppsz.Boccs.-kuncogtam. 
-Semmi.-nyögte két csók között. Hirtelen az ajtó kicsapódott és mi szét rebbentünk. 

-Ez meg mi a szar?-kérdezte a szőkeség.

-Harry...Ayana-pillantott Taylor elsőnek Harry-re majd rám.

-Annyira tudtam, hogy ti ketten összeszűrtétek a levet.-nézett ránk könnyes szemekkel.

-Milyen érzés Taylor? Amikor elveszik tőled azt az embert aki fontos neked?-kérdeztem

-Takarodj-ordította Taylor mire aprót bólintok majd felrohanok a szobámba és gyorsan összepakolom a cuccaimat. Hirtelen Harry lép be az ajtón.

-Ayana. Ne menj el. Taylor majd meg békél-nézett rám.

-Nem. Harry ez már nem csak Taylor-ról szól. Hanem rólunk. Én ezt így nem akarom-mondtam.

-Miért?-kérdezte.

-Most komolyan? Miért? Harry, nekünk semmi esélyünk sincs. Te egy banda énekese vagy, én pedig, kicsoda? Taylor Swift mostoha húga, aki mellesleg majdnem lefeküdt veled-mondtam.

 -De hová mész? Nem mehetsz csak úgy el.-mondta.

-Majd út közben felhívom Gemmát, hogy maradhatok e nála pár napot amíg nem találok egy lakást-motyogtam majd az ajtó felé indultam.

-De akkor mi lesz velünk? Ennyi volt?-kérdezte Harry mire vissza fordulok.

-Az életem így is elég bonyolult. A próbák. Anya és apával is rendezni kéne a viszonyomat, sajnálom-mondtam majd elhagytam a szobát.

Chapter Four.:Eső.

Sziasztok...Igazán sajnáljuk,hogy ilyen későn érkezett meg a blog következő része.Igyekszünk minél hamarabb hozni a részeket,de sajnos Reby Payne le is betegedett, Cassienek pedig a suli miatt már most is sok tanulni valója van.Reméljük tetszik nektek ez a rész is.És megértitek késésünket.
Jó olvasást kíván.:Reby  és Cassie

'Pár nap múlva':

Próbák és próbák zöme zajlik. Elég fárasztó, de én akartam. A szöveget kívülről megtanulni, hibátlanul eljátszani, nem hibázni. Fárasztó dolog. De már alig várom az első fellépést. Az emberek arcát látni, a tapsot.

Egy álom, mely talán valóra válhat hála Harry-nek és Gemmának. Apropó Gemma. Ő le se tagadhatná, hogy Harry az öccse. Mindegy, nagyon kedvelem a csajt, tök jó fej. Bárcsak Taylor is olyan lenne mint ő. Na persze, Taylor meg Gemma két külön világ. Taylor mindig az az undok mostoha nővér marad aki volt. Utálom. Szerencsére, ugye pár nappal ezelőtt elutazott. A múltkori veszekedés után nem hozta fel a Harry-s témát. Szerencsére. Harry-vel jól kijövök. Nagyon rendes és aranyos srác. Bárcsak ne járna Taylorral.

De komolyan. Taylor meg se érdemli őt. Bár az igazság ugye az, hogy a Harry nem is szereti őt. Na de mindegy. Nem az én dolgom. Most is egy újabb próbán vagyok, bár már a végén járunk, és utána mehetünk haza. Nem is baj. Hosszú volt a mai nap.

-És ennyi, köszönjük-mondta a főnök és mindenki felsóhajtott. Hallottam egy pár ' na végre', vagy ' mehetünk haza' mondatokat is. Hát igen. Megkönnyebbülés amikor vége van a próbáknak. Hirtelen valaki tapsolni kezdett  majd megpillantottam a nézőtéren, az egyik székben ülve Harry-t. Lementem a színpadról és leültem Harry mellé. 

-Szia!-mosolyogtam.

-Szia, gondoltam érted jövök, mivel szakad az eső-vígyorgott.

-O, de kedves valaki-néztem rá 

-Kicsoda?-nézett körbe a teremben, majd felnevettem.

-Ne hülyéskedj már , inkább menjünk- mondtam majd elindultunk kifelé.

.......

'Otthon':

A szobámban ültem és éppen zenét hallgattam. Bárcsak Taylor nem jönne vissza. Elég gonosz dolog ezt mondani. De bárcsak ott maradna ahol van. Úgy szerintem mindenkinek jó lenne. Főleg nekem. Nem kéne azzal foglalkoznom, hogy mikor fog velem összeveszni a barátja miatt, vagy más miatt.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. A szám megegyezett azzal a számmal amit Harry adott nekem oda. Anya száma. Gyorsan kinyomtam. Nem tudom miért nyomtam ki. Fel kellett volna vennem. De gyáva vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Újra megcsörrent a telefon. Hirtelen megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez vettem a telefont.

-Hallo?-szóltam bele. Hát mondhattam jobbat? Nem hiszem el, hogy anyuval beszélek. 

-Ayana? Kislányom.-hallottam meg anya hangját. Úristen de rég hallottam. Felálltam az ágyról és az ablakhoz sétáltam.

-Anyu?-kérdeztem. 

- Megkaptam az üzenetedet, mi van veled angyalom?-kérdezte anyu.

-Anya 9 év telt el. Mire vagy kíváncsi? Melyik időszakomra? Arra amikor apa tovább lépett és én inni és drogozni kezdtem, vagy a mostani Londoni életemre?-kérdeztem tőle. Az ablakon az eső cseppeket láttam. Odakint még mindig szakadt az eső. Most már hozzá kéne szoknom ehhez az időjáráshoz. Igen, ez London.

-Mit csináltál? Drogoztál?Ittál és mi van apáddal? Semmit sem értek-hallottam anyu hangját.

-Anya. Ez egy nagyon hosszú történet. Apának van egy barátnője akinek van egy hihetetlenül undok lánya, akinél most élek.- magyarázom röviden

- Londonban?-kérdi

-Igen, de hárman élünk a lakásban-mondtam

-Hárman?-kérdi

-Igen. Én, Taylor és Harry. Harry Tay barátja-magyarázom

-Oh, szóval egy fiú- mondta,gondolom mosolyogva.

-Igen. És...hát....-dadogtam

-Értem én, kicsi lányom. Szerelmes vagy belé?-kérdezi

-Nem is az hogy szerelmes vagyok, csak ő tényleg más...hiába híres meg minden, ő nem az a bunkó fiú, hanem rendes-magyaráztam anyunak

-Várj, várj, híres?-kérdezte anya

-Majd személyesen mesélek-mosolyogtam. Annyira hiányzott már anya.

-Akkor találkozhatnánk majd valamikor? Mindent helyre akarok hozni, és ha gondolod mesélek majd én is a mostani családomról-mondja

-Rendben, az jó lenne. Majd valamikor találkozunk. Szia, anya!-mondtam majd kinyomtam a telefont. Még egy pár másodpercig az ablaknál álltam és kifelé bámultam.Majd hirtelen megfordultam és Harry-vel találtam magam szembe. Úristen, ő mindent hallott és, hogy nem vettem ő észre?

-Mindent hallottál?-kérdeztem.
-Csak amit akartam.-felelt Harry.
-Tehát..Mindent!?-kérdeztem nevetve.
-Okos lány vagy.-mondta,majd elindult felém.Majd megállt tőlem fél méter távolságra.-És szép.-fejzte be mondani valóját halkan.
Megrezzentem egy pillanatra.Majd Harry végig simította a karomon kézfejét,ami egy furcsa 'hideg kirázást' váltott ki belőlem.Ilyet még soha,egyetlen fiú sem váltott ki belőlem.
-Szerinted beszéljek meg anyával egy időpontot a találkozásra?-kérdeztem hirtelen.
-Te döntsd el.-tanácsolta Harry.
-Szerintem én most kimegyek kicsit a parkba.Ami itt van a körforgalom után.Oké?
-Jó.Futni mégy?
-Nem!Dehogy.-nevettem.-Szerintem..Kimegyek egy zenelejátszóval,a naplómmal és elmélázok kicsit.
-Hát,te tudod.De melegen öltözz fel!Bármikor újra eleredhet az eső!
-Köszi,hogy aggódsz értem.-mosolyogtam.
-Ez természetes.-mosolygott.-Arra gondoltam,hogy mire hazajössz,megcsinálom a vacsit!Mit szólsz?
-Ez remek!
-És mi legyen?
-Ömm..Legyen meglepetés!-vágtam rá.
-Rendben.-húzta mosolyra száját Hazz.
-Akkor megyek,és átöltözök.
Felszaladtam a szobámba,és megálltam "hatalmas" szekrényem előtt.Bár az igaz,hogy a szerényem hatalmas,de a tartalma annál kevesebb.De most komolyan...Kivel menjek el vásárolni?Harryvel?Ő fiú..Minden fiú rémálma a lánnyal való vásárlás.Vagy majd anyával?Eljön Londonig és egyből hurcoljam el vásásolni?Áh,nem.
Sokáig álldogáltam a szekrény előtt,de nem tudtam dönteni.Leszaladtam Harryhez,és kimentem a nagy teraszra,hogy fel mérjem a hőmérsékletet.
-Harry,Harry!Gyere ide,gyorsan!-kiabáltam.
-Baj van?-rohant oda Harold.
-Jaa,nem!Csak nézd!Szivárvány!-csodálkoztam nevetve.-Hát nem gyönyörű?Életemben másodszor látok ilyet!-ámuldoztam tovább.
-De.Fantasztikus.És gyönyörű,mint te!-suttogta fülembe.
-Amúgy azért jöttem le,hogy megnézzem,jó idő van-e.-törtem meg az idilli pillanatot.
-Mondtam,hoyg ez London.Bármelyik pillanatban eleredhet az eső.
-Jó,viszek egy pulcsit.De most meleg van..Szóval tudom is mit veszek fel!-mondtam,majd felrohantam a szobámba.Majd gyorsan felöltöztem.Emelett az összeállítás mellett állt meg a választásom.:

Visszamentem a földszintre,de Harryt nem találtam sehol.Így a naplóval a kezemben,kinyitottam az ajtót.
-Huhha.-ámult el Harry.
-Ijj...Nagyon gáz?-kérdeztem a számat húzva.
-Dehogy!Ez..Isteni!-ragyogott a szeme.
-Akkor jó.Nah,majd jövök,szia!-kacsintottam.
-Jó,majd hívlak ha kész a vacsora.-mondta Hazza,majd becsuktam az ajtót.a park körülbelül fél km-re volt.Így addig futottam.Rám fért.
Mikor odaértem,megpillantottam egy eddig számomra ismeretlen padot.De tökéletes helyen volt.A park tisztásának közepén.Senki nem ült ott,így leültem oda.Zenelejátszómon számot váltottam,kezembe vettem a naplót és a tollat,majd írni kezdtem.Körülbelül fél óra eltelte után észre vettem egy eső cseppet a naplómon.
-Ezt nem hiszem el!Hogy ennek a k***a esőnek is most kell esnie.!-káromkodtam a parkban.Majd felálltam és befutottam a park mellett lévő pizzázóba.
-Hölgyem!Kérem távozzon!-mondta "köszöntésül" a pincér
-Tessék?Miért?-kérdeztem
-Nem vizezhet itt mindent össze-vissza!Távozz kérem!-utasított.
Nem kellett más,a naplót a pulcsim alá gyürtem és olyan minden mindegy alapon komótosan elindultam hazafelé.
Háromnegyed óra múlva otthon is voltam,immáron szarrá ázva.Ahogy beléptem,Harryt pillantottam meg,amint...


U:I:
Nagyon sok boldog szülinapot kívánunk Niall-nak.

Még valami. Szeretném veletek megosztani az új blogomat( nem Reby-vel írom).Justin Bieber Fanfiction.
 http://i-count-on-you.blogspot.hu/ - örülnék, ha benéznétek és írnátok egy pár kommentet.
Üdv, Cassie.

Chapter Three.:Anya...

Sziasztok. Itt is lenne a következő fejezet. Köszönjük a pipákat és a kommenteket.

Még annyi, hogy mivel újrakezdődik a suli. Az új fejezetek pénteken vagy szombaton lesznek fent. 

Várjuk a kommenteket. 

Üdv, Cassie és Reby.

Children Of Distance ft. Oláh Ibolya- Még utoljára

5 nappal később:

Hát hihetetlen, hogy már ennyi napot is kibírtam egy lakásban Taylorral. Bár voltak pillanatok amikor kiakasztott és elkezdtünk veszekedni és kiabálni,. Volt olyan is amikor már neki akartam menni és megtépni azt a gyönyörű szőke haját, de szerencsére Harry mindig közénk állt és mindenki ment a maga dolgára. Ha Harry nem lett volna ott én tuti, hogy megtéptem volna. Kibírhatatlan egy nő személy. És még ő mondja, hogy megváltozott, már nem undok és, hogy jóba akar velem lenni. Hát de könyörgöm, úgy nem leszünk jóba, ha hazugságokat állít rólam?

A legtöbbször Harry-n vesztünk össze. Vagyis jobban mondva azon, hogy féltékenykedik,hogy Harry meg csalja őt. Oké, ez eddig nem érdekelne. Ha nem vágná a fejemhez, hogy én mekkora ribanc vagyok és biztos benne, hogy az első adandó alkalommal amikor ő kiteszi a lábát itthonról én Harry ágyában fogok kikötni. Én már alig várom, hogy eltakarodjak innen. Utálom ezt a nőszemélyt ahogyan az anyját is. Apropó, apa még azóta se kereset és én se őt. Belefáradtam már abba, hogy ő látni se bír engem, és nem érdekli ,hogy mi van velem. Milyen szép, igaz? A lánya vagyok és konkrétan le se szar. Hogy miért is? A válasz egyszerű: egy nő miatt. Értitek ezt? Taylor anyja miatt. Az a nő fontosabb neki mint a saját lánya. Hát csak gratulálni tudok neki. Bravó, sikerült teljesen tökre tenned a saját lányodat. De még észre sem veszi, hogy mindent miatta tettem. A sok buli, az alkohol, a drogok. Ő tett tönkre és a drágalátos barátnője, ja meg annak lánya, akivel most muszáj egy levegőt szívnom. Utálom, utálom és utálom. De miért? Miért pont én érdemlem ezt? De most komolyan? Szerintetek, mivel érdemeltem én ki ezt a sok rosszat?

Legalább az életemben van egy jó dolog is. Gemmának sikerült beszélnie a főnökével a darabbal kapcsolatosan és felvettek a színházba, mint színésznő. El se hiszem. És csak is Harry-nek köszönhetem és Gemmának. Ha ők nincsenek most nekem nem lenne munkám, vagy lehet hogy lenne de akkor egy koszos kávézóban dolgoznék pincérnőként, amit utálnék. Na de ezt? Egy színdarabban játszani főszerepet, ami mellesleg egy nagyon híres darab. Mert hát ki ne ismerné William Shakespeare-t.

Gondolkozásomból végül Taylor szakított ki. Nem is kopogott, csak úgy bejött a szobámba. Jó, hogy az ő háza, de akkor is.

-Le jönnél egy picit a nappaliba?-kérdezte majd aprót bólintottam és elindultunk a nappaliba.

Ülj le.-mutatott a kanapéra. Majd leültem Harry mellé.

-Szóval...szeretnék veletek valamit megbeszélni.-kezdett bele a mondókájába Taylor.

-Te nem ülsz le?-kérdeztem tőle.

-Nem,de ne szakíts félbe!-mondta hangosabban. 

-Szóval, elutazok egy pár napra.-folytatta.

-És ezért kellett lejönnöm? Úristen.-forgattam meg a szemeimet majd Taylor lenézően rám pillantott.

-Igen, mivel ha én elmegyek ti tutira össze szűritek a levet, szóval....-folytatta

-Te jó isten, Taylor ez már beteges!-szólalt meg Harry majd Taylorra pillant.

-Ó, valóban? Szerintem nem. Mert tudom, hogy milyen vagy. Egy nőcsábász vagy, igen.-nézett Taylor Harry-re.

-És tudom, hogy Ayana, te milyen vagy!-nézett rám a szőkeség

-Tényleg? Na és én milyen vagyok Taylor?-álltam fel a kanapéról, úgy hogy pont szembe kerüljek Taylorral.

-Egy beképzelt kis....-Taylor folytatta volna a mondatot de nem hagytam.

-Lehet, hogy a te szemedben ilyen vagyok, bár nem tudom miért, de mond Taylor te milyen vagy?-kérdeztem-Egy szent.Igaz? Egy földre szállt kis angyal.Igaz? Aki egy igazi főnyeremény a pasik számára?-mentem hozzá közelebb

-Miért mondod ezeket?-kérdezte félve Taylor

-Tudod, hogy miért utállak ennyire?-kérdeztem végül.

-Igazából? Fogalmam sincs. Te már az első perctől kezdve gyűlölsz, de nem tudom, hogy miért.-válaszolt. Ezen csak nevetni tudtam.

-Várjatok én nem értek semmi sem. Ayana, miért utálod ennyire Taylort?-kérdezte végül Harry.

-Hogy miért? Harry kíváncsi vagy rá? Tényleg? Hát elmondom én neked.-pillantottam elsőnek Harry-re majd megláttam a nappaliban az egyik polcon egy képet. Amin Taylor, az anyja és apa boldogan mosolyogtak. De én nem voltam sehol sem. Elvettem végül a képet polcról és Harry-re pillantottam.

-Harry, az ok amiért ennyire utálom a barátnődet, az az, hogy ő elvett tőlem mindent.-kezdtem el hangosabban beszélni.

-Ez akkora baromság Ayana.-szólalt meg Taylor, mire rá pillantottam.

-Igen az? Te elvettél tőlem mindent. Mindent. Egyetlen egy ember maradt nekem. Apa,  de te és az anyád elvettétek őt tőlem-ordítottam az énekesnővel majd a padlóra dobtam a fényképet az üveg keretével együtt, ami darabokra tört a földön. Mindenki belerezzent. 

-Én nem..én..nem tudtam, hogy...-dadogott Taylor.

-Nem...nem kell a sajnálatod, leszarlak Taylor!-vágtam hozzá.

-Téged is, az anyádat is, de sosem fogom elfelejteni, hogy mit tettetek. Elvettétek apát tőlem. És emiatt kezdem el inni és drogozni is. Ezt nem tudtad mi?-kérdetem felvont szemöldökkel.

-Én..tényleg..nem..-Taylor szóhoz sem jutott.

-Te megkaptál mindent? Családot, hírnevet, egy iszonyat helyes pasit!-mutattam Harry-re.-Akit mellesleg az utóbbi napokban volt szerencsém jobban megismerni és tudod rájöttem, hogy te nem becsülöd őt meg. Ez a fiú kedves és jószívű-folytattam.

-Tessék, tudtam, hogy rá akarsz mászni!-kezdett el Tay is kiabálni.

-Tudod mit Taylor? Nem fogok hazudni. Igen megfordult már a fejemben, hogy én és Harry alkothatnánk  de sosem másztam rá.-mondtam

-Miért? Tedd meg? Mire vársz még?-kérdezte ordítva. Sose láttam még ilyen dühősnek.

-Nem tudom. Talán meg kéne tennem? Nem tudom.-mondtam nyugodtan-Taylor, fogalmad sincs, hogy mennyire szar érzés volt úgy leélni a minden napjaimat, hogy apa le se szar. Csak ő maradt nekem. De te és az anyád mindent tönkre tettek.-könnyek folytak le az arcomon, amik már régóta bennem voltak, amiket az alkohol és a drogokkal rejtettem el.

-De Taylor, egy valamit jegyezz meg!-mondtam-Bosszút fogok állni. Tökre fogom tenni az életedet, ahogyan te is tönkre tetted az enyémet. Gondoskodni fogok róla, hogy mindenki megtudja, hogy mekkora egy álszent kígyó vagy, egy igazi rohadék!!!-ordítottam majd hirtelen felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. De még Harry és Taylor hangját halottam magam mögött.

-Ayana, várj!-Harry 

-Menj Harry, vigasztald meg.-mondta lesajnálóan Taylor.

-Mekkora egy tapló vagy...-felelt nyugodtan Harry
Harry bekopogott a szobámba.
-Nem vagyok itt!-mondtam teljesen nyugodtan,vicc nélkül.
-Ayana!Én vagyok,Harry!Engedj be,kérlek!
-Nem szeretném,hogy be gyere!Menj el kérlek!
Harry nem tántorított.Benyitott.Nem tudom,hogy örültem-e annak,hogy kérésem ellenére is bejött,de valószínűleg örültem.Hogy miért?Mert legalább tudtam,hogy tényleg érdekli,hogy mi van velem.És hogy miért nem akartam,hogy bejöjjön?Most komolyan...Ha tőletek megkérdezik.:"Hogy vagy?" Azt válaszoljátok.:"Jól."
De ez mind csak külsőség.Belül szomorú vagy,depressziós,összetört,elhagyott,és nem..EGYÁLTALÁN NEM VAGY JÓL.Igaz?Eltaláltam?Hát,persze hogy el..Akkor én mégis miért borultam volna Harry nyakába,és zokogtam volna el neki,hogy mi a bajom?Azért,amiért ti sem tettétek volna.
Harry mellém ült,és egy szót sem szólt.Csak ült.Nekem pedig elkezdtek újra potyogni a könnyeim.Potyogni?Kit áltatok...Úgy ömlöttek,mint a vízfolyás.
-Mit érzel?-törte meg a csendet Harry.
-Nem tudom..Azt,hogy nem kellek senkinek.Egy hulladék vagyok.Gyerek korom óta.Csak úgy jöttem szüleim életébe.Anya...Miért nem hívott?Soha..Miért tagadott ki az életéből?És Apa?Ő is csak eldobott...Bárcsak..Bárcsak,még utoljára.Még utoljára mondhatnék anyának valamit.De nem is értem.Miért én akarok vele beszélni?Kilenc évig nem keresett.Akkor ez most hogy van?-fejeztem be és lehajtottam fejem,hogy ne kelljen Harry szemébe néznem.
Harry megfogta az állam,és felemelte az arcom.Arcunkat alig 10 cm választotta el.És megtörtént...Heves csókcsatába kezdtünk...

-Harry!Nem..nem lehet..-lihegtem két csók között.
-Ayana!Boldoggá szeretnélek tenni!Kérlek,engedd meg.
-De nem tehetem!Nem sodorhatlak bajba!-toltam el az arcát az enyémtől.
-Dehát nem te mondtad,hogy bosszút akarsz állni Tayloron?
Erre már nem mondtam semmit.Harry egy apró puszit adott az arcomra, majd a kezembe nyomott egy papír fecnit. Kérdőn rá pillantottam.
-Anyukád telefonszáma-mondta Harry majd felállt az ágyról és elindult a szoba ajtó felé.
-De Harry?Hogyan szerezted meg?-kérdeztem
Harry megfordult de nem mondott semmit, csak mosolygott majd kiment a szobából.

*2 órával később*

Itt ülök egy parkban, egy padon. Azon gondolkozok, hogy mit mondanék anyunak a telefonba.
'Szia, itt a lányod, emlékszel még? 10 éves voltam amikor leléptél?' vagy mit mondanék neki de komolyan.
Hirtelen beütöttem a számot és megnyomtam a hívás gombot. Kicsöngött. De csak a hangrögzítő kapcsolt be. Pár másodpercig nem szólaltam meg. Nem tudtam mit mondani.
-Szia, anyu. Ayana vagyok. Remélem még emlékszel rám. Elmentél. Elhagytál engem és apát.
Igazából nem is tudom, hogy miért hívtalak fel, csak hiányzol és Harry csak úgy a kezembe nyomta a telefon számodat. Gondoltam próba szerencse, sokat már nem veszíthetek. Anya, bár csak azt mondhatnám, hogy nem kell aggódnod miattam, hogy minden rendben van velem. De ez nem lenne igaz és hazudni meg nem akarok neked. Képzeld apa megházasodott és a nőnek van egy lánya, akinél most élek. Vele és a barátjával. Harry-vel. Ő adta nekem ide a telefon számodat. Most Londonban élek. Hogy miért? Az egy nagyon hosszú történet? Van benne buli, alkohol és még drog is. Anya, amint megkapod ezt az üzenetet, kérlek hívj fel.

Chapter Two.:Színház.

Sziasztok!Itt is lenne a második rész. Borzasztóan örülünk,hogy 5 feliratkozó lett már az első résznél.És,az a rengeteg komment!Nagyon köszönjük.:) Reméljük ez a rész is ekkorra sikereket fog elérni. 

Puszil titeket.:Reby Payne és Cassie.

Justin Bieber- She Don't Like The Lights

Harry-vel elindultnk kifelé majd megtorpantam egy csodás autó előtt.

-Mi az, miért nem szállsz be?-kérdezte rekedtes hangon.

-Ez...ez a te kocsid?-kérdeztem elképedve

-Igen, valami gond van vele?-kérdezi felvont szemöldökkel és ott bujkál a szája sarkában a mosoly.

-Nem,ez csodálatos autó-mondom majd beülök az autóba és Harry is majd beindítja a motort és elindulunk.

-Egyébkén azt mondtad, hogy nincs messze a színház, akkor meg miért megyünk autóval?-kérdeztem felvont szemöldökkel

-Egy: utálok sétálni, kettő: hamarosan leszakad az ég és gondolom nem akarod, hogy rommá ázz-mosolygott rám majd újra az útra pillant

-Mesélj egy kicsit az életedről-szólalt meg hirtelen

-Mit meséljek róla? Biztos vagyok benne hogy a tiéd sokkal érdekesebb és jobb-mondtam

-Nem olyan biztos, hogy jobb mint a tied. Higgy nekem. Oké, hogy azzal imádok énekelni meg a rajongóinkat is imádom, de néha vágyok egy kis nyugalomra. Arra hogy ne kövessenek mindenhová azok a nyomorul lesi fotósok érted? Egyébként nem hiszem, hogy olyan rossz lehet az életed-mondta majd bekanyarodott egy utcába.

-Fogalmad sincs róla, hogy mennyire rossz, te nem értenéd meg-mondtam az utat bámulva

-Nem vagyok olyan hülye, hogy ne értsem meg, mesélj-parkolt le egy nagy épület előtt

-Itt vagyunk?-néztem az épületre

-Igen, de elsőnek beszélgessünk, hiszen nem ismerlek-mosolyog 

-Oké, hát 10 voltam amikor anya elhagyott minket egy férfiért, akit mai napig nem ismerek, és hát utána,mikor 14 lettem, apa összejött Taylor anyjával és hát innentől minden pokollá változott-hadartam el gyorsan a történet Harry-nek.

-És te nem kedveled az anyját igaz?-kérdezte

-Most viccelsz? Ő egy igazi hárpia-mondtam

-Hát én még nem találkoztam vele, de nekem Taylor teljesen mást mondott. Azt mondta, hogy egy aranyszívű és rendes asszony-szólalt meg Harry

-Hát ő pont nem az-mondtam

-És mi a helyzet Taylorral? Milyen a viszonyotok?-kérdezte hirtelen. 

-Hát..hogy is mondjam, utáljuk egymást-válaszoltam a kérdésére

-Miért?- igazából már kicsit elegem volt, hogy annyit kérdezett mikor semmi közünk nem volt egymáshoz, de türelmesen válaszoltam a kérdéseire.

-Azért mert mióta ő és az anyja bekerült az életünkbe apának csak ők léteznek, amikor részegen és van amikor bedrogozva megyek haza állandóan arról magyaráz nekem apa, hogy ha csak egy kicsit is hasonlítanék Tay-re akkor nem buliznék ennyit, de arra még mindig nem gondolt, hogy mióta tettem tönkre magam ennyire-hadartam el gyorsan a szavakat. 

-Várj, várj azért küldtek ide,  mert iszol és drogozol?

-kérdezte kikerekedett szemekkel.

-Igen-mondtam

-Ayana, nagyon szépen kérlek, hogy soha többet ne drogozz,kérlek, az még oké, hogy néha amikor elmész bulizni iszol egy-egy pohár alkoholt de ne drogozz- nézett rám aggódó tekintettel. Most komolyan mi köze van az életemhez?

-Hát Harry én nem csak párszor mentem el bulizni és nem csak egy-egy pohár alkoholt ittam, na de hagyunk engem, mesélj rólad és Taylorról-mosolygogtam rá

-Hát.....öhm-vakarta meg Harry tarkóját

-Meg vagyunk-mondta végül

-Harry....igaz nem szereted őt?-ezt csak úgy hirtelen kérdeztem

-De igen, miből gondolod, hogy nem?-lepődőtt meg a kérdésemen.

-Már mint nem szerelemből szereted, hanem barátként-válaszoltam

-Ez nem igaz, honnan veszed?-kérdezte 

-Rosszul hazudsz-mosolyogtam rá

-Honnan jöttél rá, hogy nem vagyok belé szerelmes?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Mert látom ahogyan rá nézel és nem úgy nézel rá mint aki igazán szerelmes, aki bármit megtenné a lányért-mosolyogtam ismét Miért mosolygok ennyit?

-Te aztán nagyon okos vagy-nevetett  Harry

-Csak tudom, hogy miről beszélek, én is voltam igazán szerelmes-mondtam neki.

-Értem, hát igazából csak barátként tekintek rá, elsőnek úgy volt, hogy nem lesz komoly ez az egész dolog. Mert csak a menedzserünk akarta ezt az egészet Taylorra, de egyszer csak jött ezzel az összeköltözéssel és nem akartam megbántani, hogy lekoptatom, de ha tudnád, hogy hányszor akartam vele szakítani, de sosem tudtam neki elmondani-mondta 

-Mert ő szerelmes beléd-folytattam a mondat végét.

-Igen, de miért érdekel ez ennyire téged?-kérdezte hirtelen

-Csak érdekelt, de ne értsd félre, mert nem akarnék tőled semmit-mosolyogtam rá.

-Oo, ebben nem vagyok biztos, hogy csak úgy érdeklődtél-vette fel az 1000 wattos mosolyát.

-Harry, még csak ne is álmodozz-mosolyogtam rá ismét. De most komolyan mi van velem? Életemben nem mosolyogtam ennyit mint az elmúlt pár percben.

-Tudod, te teljesen az ellentéte vagy Taylor-nak-mondta Harry

-És ez jó vagy rossz?-kérdeztem

-Ez jó-válaszolt

-Akkor jó, de most menjünk-néztem az épületre és kiszálltam a kocsiból majd Harry is.

Belépve az épületbe egy hatalmas előtért pillantottam meg, ahol volt egy kanapé és egy pár pénztár is ahol gondolom a jegyeket lehet venni. 

-Erre-mutatott Harry az egy ajtóra ami éppen nyitva volt.Beléptem az ajtón és egy csodálatos terem tárult magam elé. Minden hol piros székek és legelöl egy hatalmas színpad. 

-Még nem voltál színházban?-kérdezte Harry mosolyogva.

-Dehogynem, otthon rengetegszer játszottam már színházban, de ez hatalmas színház és gyönyörűen néz ki-mosolyogtam én is rá.

-Gyere-fogta meg a kezemet Harry és rángatott el egészen a színpadig, ahol a nővére játszott éppen egy szerepet. Amikor vége lett a jelenetnek a lány leszaladt a színpad mellé ahol mi voltunk.

-Harry-ölelte meg a lány a göndör fiút

-Gemma  hagy mutassam be Ayana-t, Tay mostoha nővérét, Ayana ő itt az én egyetlen nővérem Gemma-szólalt meg Harry

-Szia Ayana, miben segíthetek?-nézett Gemma elsőnek rám majd Harry-re.

-Hát Ayana most jött a városba és ilyen színészi sulit végzett és állást keres-ecsetelte a történetet Harry

-Egy szerepet szeretnék itt, ha megoltható- folytattam én Harry mondatát.

-És Harry egyből rám gondolt igaz?-mosolygott rám Gemma

-Úgy ahogy mondod-mosolyogtam én is rá.

-Igazából lenne egy főszerep, ha benne lennél. Gondolom ha színészi sulit végeztél nem vagy lámpa lázas-szólt Gemma

-Nem vagyok, már játszottam színházban is-mondtam

-Akkor rendben, esetleg holnap 10 órára eltudnál jönni a Starbucks kávézóba, hogy megbeszéljük a részleteket?-kérdezte Gemma

-Hát igazából nem hiszem, hogy oda tudnék találni, mert sosem jártam ebben a városban és azt se tudom, hogy mi hol van,szóval...-ecseteltem neki a történetet.

-Hátakkor fél tízre érted megyek Harry és Taylor lakására és akkor elmegyünk együtt a kávézóba és ott megbeszéljük a dolgokat, rendben?-kérdezte Gemma

-Tökéletes-válaszoltam majd elköszöntünk egymástól és elindultunk kifelé.

-Harrí,köszönöm-szólaltam meg már a kocsiban

-Ugyan semmiség-mosolygott majd elindultunk hazafelé.

......

Másnap:

Reggeli után a szobámban,végig azon gondolkodtam,hogy vajon Harry miért segített tegnap nekem?Alig ismer.Taylor,pedig biztos mondott rólam valamit...Nem tudom.Ha pozitívan fognám fel a dolgokat,akkor egyszerű lenne a válasz.:Lakótársa és a barátnőjének a mostoha testvére vagyok.Megismerni és segíteni akar.Ez mind szép lenne...És bárcsak így lenne.Vacsora után felmentem az ideiglenes szobámba,és elindultam zuhanyozni.Felkaptam a törölközőmet a szárítóról és kimentem a folyosóra.A lakás hatalmas.Taylor már egyszer körbevezetett,de nem bírtam megjegyezni,mi-hol van.A házban természetesen nem csak egy fürdő volt. Kettőjüknek,(igaz,most már hármunknak) 4 fürdőszoba.Oké.Persze Taylor megteheti. Ahogy Harry is. De nekem ez akkor is túlzás.

Fogalmam sem volt,hogy merre kellene mennem,csak elindultam a nagy folyosón.Néztem az ajtókat,de bemenni sehova nem akartam.Nehogy belezavarjak valaki magánéletébe..:D

Egy olyan ajtót pillantottam meg,aminek közepén egy kiskacsa volt.Érdekes jelzés,de arra gondoltam,ez lehet az egyik fürdő.Benyitottam,és lazán levetkőztem,majd óvatosan körbetekertem magamon a törölközőt...Csakhogy nem egyedül voltam bent:Harry éppen borotválkozott.Nem vettem észre,ugyanis a csap és a tükör a hátam mögött volt.Harry kaján mosollyal nézte végig a tükörben,a levetkőzésemet.Testét mindössze egy törölköző fedte be,lazán magára tekerve.Csupasz,kidolgozott tetovált teste egy pillanatra megállította a légzésemet.Hihetetlen kínos volt,hogy mindketten egy szál törölközőbe állunk egymás előtt már a harmadik nap.Nem tudtam mit tegyek.Harry törte meg a csendet.:

-Nemsokára kész vagyok és bejöhetsz.-mondta kedvesen. Tükörképével tartottam a szemkontaktust,mivel nem tudott hátra fordulni.

-Rendben.Bocsánat,de nem tudtam,hogy benn vagy.Azt se tudom igazán,hogy hol vannak a fürdőszobák.-dadogtam,majd kimentem a szobából,becsukva magam mögött az ajtót és át mentem a saját szobámba. Gondoltam, hogy megvárom Harry-t amíg szól, hogy szabad fürdő. Így is volt. Nem telt el 10 perc se de valaki kopogott az ajtón.

-Igen-szólaltam meg majd Harry jött be az ajtón.

-Mehetsz fürödni ha gondolod- mondta azzal az 1000 wattos mosolyával.

-Oké-mondtam majd felkaptam a törölközött az ágyról és elsétálva Harry mellett mentem be a fürdőszobába.

.......

Miután lefürdetem és felkaptam egy normális pizsomát.

Visszamentem a szobámba és bebújtam az ágyamba. A telefonomat azért még magamhoz vettem és beléptem a névjegyzékbe és kikerestem apa telefon számát  majd megnyomtam a hívás gombot, hátha felveszi, de nem. Hát szép,mondhatom. A saját lányának nem veszi fel a telefont, akit elküldött egy idegen városba, mert még sosem voltam itt. Mindegy, inkább kikapcsoltam a telefont és letettem az éjjeli szekrényre. Majd próbáltam elaludni. Csak anyára tudok gondolni, mint minden elalvás előtt. 

'Anya miért mentél el?'Anyu, miért nem keresel engem?Elfelejtetted, hogy a lányod vagyok és, hogy szükségem van rád?'. Mindig ezek a kérdések merülnek fel bennem.'Miért?'

Chapter One.:Kezdet.

Sziasztok. Mint látjátok itt is lenne az első fejezet. Várjuk a kommenteket.
Üdv, Cassie és Reby.

New York:

A nap...A nap,amikor elkezdődött az életemben,az a bizonyos 180 fokos fordulat.Miután kacatjaim 90°-át összepakoltam,belenéztem a tükörbe és egy pillanatra ledermedtem...Elgondolkodtam magamban.:

-Ennyi?19 év...19 évet bírtak ki a szüleim velem...Pff..Szüleim?Nem.Annak nem nevezhetőek.De nem érdekel.Főleg nem ők.Azt hiszik,hogy ezzel kiszúrnak velem?Nem!Majd megmutatom,hogy igenis önálló vagyok.Apucika pénze sem kell.

Miután 10 percig álltam,mozdulatlanul,bambán a tükör előtt,apám feleségének nyivákoló hangja ütötte meg a fülem.

-Siess már!Mindjárt itt a taxid!-szólt Andrea

-Megyek már!

-Ayana!Nem jó a hangnem!Kicsit több tiszteletet,ha kérhetném!-szólalt meg apám is.

Erre már nem mondtam semmit.Csak felkaptam a telefonomat az ágyról,és elraktam a zsebembe.Majd egyenként ráültem a bőröndökre,hogy a kilógó ruhadarabok ellenére is betudjam húzni a cipzárt.

Kész lettem. Valószínűleg mindent elraktam,amit akartam.Legalább is reméltem.Kihúztam a szobám elé azt a körülbelül 8-9 bőröndöt,amibe csak a ruháim voltak,majd azt a 3 sporttáskát,amibe az egyéb kacatok foglaltak helyet.

Utoljára visszanéztem a szobámba.Ennek most egy idilli pillanatnak kellett volna lennie,mint a filmekben,mikor a lány visszanéz a szobába,ezer emlék játszódik le benne,egy könnycsepp gördül le arcán,majd sírva lerohan  a lépcsőn szülei nyakába ugorva könyörögni,had maradjon.Akik megsajnálják és nagy családi ölelés képében egymás nyakába borulnak,sírnak és megengedik,hogy maradhasson a lány.

Hahh!Igen...A filmekben.De ez nem egy film.Ez a való élet...Mégpedig az é életem.:Ayana Dylan élete.

Nem!Nem éreztem úgy,hogy maradni akarok.Nem éreztem fájdalmat...Emlékek?Azok vannak.Rossz emlékek...Amikor anyám itt hagyott minket 10 éves koromban...Amikor apám megváltozott,és először hozta fel a házba Andrea-t.Akkor még csak 14 voltam.

Barátok?Ugyan már!Az sincs...Az állítólagos barátnőm nemrég vette el a pasim.És akkor ezzel a mondattal már azt is megmagyaráztam,hogy a szerelem sem fog hiányozni.Elvégre az sem volt.És ITT már nem is lesz.

Egy dolgot éreztem...Még pedig a csalódottságot.A csalódottságot afelől,hogy apám hagy így elmenni.Hagyja egy életre eltűnni az ő "egyetlen kis hercegnőjét".Nem apa az ilyen.Nem érdemli meg,hogy ezt a szót,ezt a magas rangot kapja meg...Haragszik rám?Rosszat tettem?Igen?És én?Én is elfogtam őt,ahogy megváltozott anyám elmenetele után.És mindent megbocsájtottam neki.De ez a nőszemély elvakította,és ellenem fordította.Én pedig nem tudok mit tenni.De nem kell nekem már ő sem.SENKI...

Lebaktattam a lépcsőn és egy érdekes beszélgetésbe csöppentem bele.Megakartam hallgatni,hogy Andrea mit is sutymorog apámnak.Elbújtam a fordulóban lévő fotel mögé,ahol én jól láttam őket,de ők nem láttak engem.A fülem tökéletes,így kitűnően hallottam őket.(Akár egoistás ez a kijelentés,akár nem,ez tény.:D)

-Drágám!Olyan jó,hogy most már ketten leszünk.Ugye,szerelmem?-mondta kéjes hangon Andrea,miközben apám nyakát csókolgatta,majd heves csókcsatába kezdtek.

Nekem nem kellett több a látványból.Lassan visszaosontam,majd levittem a sporttáskákat a földszintre.Apámat,pedig megkértem,hogy segítsen lehozni a bőröndöket. Segített is.

-Andrea?Esetleg?-mondtam cinikusan.

-Áhh nem,köszi.Majd máskor.Most lakkozni akarok.Vettem egy új neon-koral lakkot.Majd máskor.Puszi,jó utat.-mosolygott.Vagy vicsorgott.Igazából nem tudtam eldönteni.De ez a mondta..."Majd máskor"...Máskor?Istenem.Jó,mindig is tudtam,hogy nem egy észlény,de akkor is. Ennyire?

Lehurcoltuk a bőröndöt és hívtam egy taxit.Még jó,hogy Andrea állítólag hívott egyet.De ki tudja?Lehet azt sem tudja,hogy mi a cím.A taxi 10 perc múlva itt is volt. Egy idősebb bácsi volt a söfőr,de még így is segített becipelni azt a rengeteg cuccot.

A taxis beült a kocsiba,de én még nem.Apám ott állt az ajtóba.Andrea már lakkozott a fürdőbe.Apám csak nézett..És nézett.És én is őt.Majd apám megindult felém,szorosan megölelt,majd azt mondta halk,elcsuklott hangon.:

-Jó utat.Vigyázz magadra.

-Kössz.

És ennyi.Bement.Én pedig beszálltam a taxis mellé.Elindultunk a reptér felé. Félúton a taxis megszólalt,mély,komor,de mégis kedves hangon.:

-Hány éves vagy,kislány?

-19.-válaszoltam egyszerűen,s tömören.

-Ó,igen!Emlékszem,mikor én 20 éves voltam és nagy boldogan kirepültem a családi fészekből,önálló életet kezdeni...-kezdte el a bácsi.Elmondta szinte az egész életét.Hogy milyen boldog volt,hogy mennyi új lehetőség volt előtte,hogy a szüleivel állandóan találkozott és még sok mást.Bárcsak tudná az én történetemet is.De már nem tudtam belekezdeni,mert megérkeztünk a reptérre.Hoztam egy kosarat,amire feltudtam rakni a bőröndjeimet.Kifizettem a taxit és elindultam a bejárat elé.A sor hatalmas volt.Nem is álltam be. Tudtam,hogy még van 3 órám az indulásig,így leültem az egyik székre,és zenét hallgattam...

*fél órával később*

Mire feleszméltem,már a sor jóval csökkent.Felálltam,és oda mentem az utazási irodám pultjához,hogy elrendezzünk mindent.Majd beálltam a sorba.Minden simán ment.A bőröndöket felrakták a szalagra,a táskáimmal együtt.Csak a kézi poggyászom maradt nálam.Nem sok mindent raktam bele.Csak egy kevéske nasit,mivel tudtam,hogy a repülőn förtelmes kaja lesz.Raktam bele Tab-et,telefont,fényképező gépet,egy kis gyógyszert,ha rosszul lennék,egy zacskót,nedves törlőt és egy innivalót.Mivel az innivalót nem lehet felvinni,megittam és kidobtam.Majd beálltam a körülbelül 10 méteres sorba,ahol a kézipoggyászt vizsgálják át,és engem is.Ez el is vett 1 órát.A poggyászommal semmi baj nem volt.Velem viszont igen...A magassarkúmnak a csatja,ami rajtam volt,fémből volt,és becsipogott.Így hát le kellett

vennem.Fantasztikus.Majd szenvedhettem fel.Mikor visszakaptam a poggyászt elindultam lifttel a helyre,ahol becsekkolhatok.

Nagyszerű.A szoba borzalmasan zsúfolt volt.Így hát,nem volt választásom,leültem eszegetni,majd zenét hallgatni.Miután meghallgattam körülbelül 50 számot,elmentem a mosdóra.És szerencsére,mire visszaértem,alig volt sor.Így viszonylag gyorsan becsekkoltam.

Érkezésemtől számítva másfél órája voltam ott.

Ahogy becsekkoltam,a busz meg is érkezett.Bár nem értem,hogy miért jött busz,ugyanis a repülő egy köpésre volt.Sebaj.

Ahogy felmentem a lépcsőn,ami a repülőhöz vezetett,kedves stewaress-ek mosolyogtak rám.
Odaadtam nekik a jegyemet,majd hátra sétáltam,hogy elfoglalhassam a helyemet.Szerencsémre senki nem ült mellettem,csak mögöttem.Mégpedig egy kisfiú.Aki nem csak hogy bömbölt egyfolytában,még a székem támláját is rugdosta.Hirtelen előttem lehajlott egy kis képernyő,ami azt mutatta,hogy kapcsoljuk ki az elektronikai dolgokat és kössük be öveinket,mert felszállunk.Egy darabig nézelődtem az ablakon,de miután a kijelző újra előjött,hogy felszálltunk,az öveket ki lehet kapcsolni,már nem is látszott semmi,csak a nagy kékség.
Így elővettem az újságtartóban lévő újság egyikét,és fellapoztam.Csak csupa reklám volt benne.Nem igazán érdekelt.
A mögöttem lévő kisgyerek rugdalózása ellenére is lehunytam szememet,és elaludtam...

.................................

London:

A repülőtéren voltam és a szemeimmel kerestem Taylort. . Reméltem, hogy Taylor kijött elém a repülőtérre. Majd hirtelen megpillantottam a szőkeséget aki éppen a telefonján pötyögött  valamit.
-Szia!-mentem oda hozzá
Szia, mehetünk?-pillantott fel a telefonjából majd zsebre rakta. Aprót bólintottam, majd elindultunk a parkoló felé.Beültünk Taylor kocsijába, és a bőröndöket pedig a a csomagtartóba tuszkoltam.
-Gondolom, nem igazán akarsz itt lenni.-szólalt meg Taylor kb. 10 perc néma csend után.
-Figyelj, a várossal nincs semmi bajom, csak...-néztem Taylorra
-Csak velem, tudom, tudom.-mondta majd bekanyarodott egy utcába.
-Hagyjuk ezt.-bámultam kifelé az ablakon mire Taylor leparkolt egy ház előtt és kiszállt az autóból.Én is kiszálltam a kocsiból és a házra pillantottam.
-Taylor,te ebben a nagy házban laksz? Egyedül?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem egyedül, a barátommal, Harry-vel élek itt.-majd kivette a csomagtartóból a bőröndeimet.  Elindultunk a bejárati ajtó felé. Taylor segített a bőröndöket becipelni a lakásba. Milyen segítőkész lett, mi?Mindegy. A nappaliban egy fiút pillantottam meg aki a kanapén ült és a TV-t bámulta. Amikor észrevett minket gyorsan felpattant a kanapéról és kikapcsolta a TV-t.
-Sziasztok!-jött oda hozzánk.
-Szia édes!- adott csókot Taylor Harry szájára.
-Harry ő itt Ayana a mostoha húgom és Ayana ő itt a barátom Harry.-mondta Taylor
-Örvendek a szerencsének.-mosolygott rám Harry
-Ja,persze, én is.-néztem Taylorra
-Meg mutatnád a szobámat?-kérdeztem mire Taylor aprót bólintott és elindultunk az emelet felé.
-Ez lenne a szobád.-nyitotta ki Taylor előttem a szoba ajtaját.
-De én most magadra hagynálak.-szólalt meg ismét Taylor és már ott sem volt.. Nem is baj.
Körbe pillantottam a szobában. Minden olyan, hogy is mondjam 'Tayloros' volt.. Luxus, pompa, csillogás. Az ő világa nem az enyém. Mindegy. Valahogy csak ki bírom. Úgy is csak addig maradok, amíg találok egy normális munkát és elég pénzem lesz kifizetni a lakbért. Addig meg valahogy megleszek itt.
...................
'Másnap:'
Reggel gyorsan kikászálodtam az ágyból és felöltöztem, a hajamat összefogtam és lementem a földszintre. Elég éhes voltam szóval a konyha felé vettem az irányt ahol Harry és Taylor néma csendben reggeliztek.
-Jó reggelt.-mondtam
-Neked is-mondták szinte egyszerre
-A tűzhelyen van rántotta, nyugodtan szedjél magadnak.-mondta Taylor. Kivettem az egyik szekrényből egy tányért majd a tűzhelyhez sétáltam és szedtem egy kis rántottát majd leültem az asztalhoz.
-Ízlik?-kérdezteTaylor párperc múlva
-Igen, finom.-válaszoltam
-Örülök.-mosolygott
-Miért vagy most ilyen kedves?-kérdeztem hirtelen
-Tudom, hogy elég rossz a viszonyunk de próbálnék ezen változtatni ha még nem késő.-mondta. Nagyon meglepődtem a szavait hallva.
-De,ami azt illeti elég késő.-nézek rá.
-Most miért? Nézd, most hogy ide költöztél nem kezdhetnénk mindent tiszta lappal? Tudom, hogy nem szeretsz és meg van rá minden okod, mindig undok voltam veled, de megváltoztam.-hadarta a szavakat.
-Hagyjuk ezt a témát és nyugi nem sokáig leszek a nyakatokon, ha találok egy normális állást ami jól fizetni, és kitudom fizetni a lakbért, elhúzok innen.
-Milyen állásra gondoltál?-kérdezte hirtelen Harry
-Igazából, színházba szeretnék dolgozni.-néztem rá
-Még mindig nem mondtál le erről a hülyeségről? -kérdezte hirtelen Taylor majd rá néztem és megforgattam a szemeimet.
-El végeztem a színészi iskolát, igenis játszhatnék színházban.-mondtam
-Ja persze, hogy ha lenne hozzá tehetséged.
-Na jó, most már elég.-szóltam,majd felálltam, a tányért a a mosogatóba tettem.
-Köszönöm a reggelit de azt hiszem, hogy felmegyek.-mondtam
-Várj, mi lenne ha elmennék veled munkát keresni?-kérdezte hirtelen Harry.
-Ezt most nem gondolod komolyan, ugye?-kérdezte hangosabban Tay
-Most miért?-nézett Harry Taylorra majd a fiú rám pillantott.
-Nézd a nővérem itt dolgozik nem messze egy színházban színésznőként, ha gondolod elmegyek veled és bemutatlak neki. És meglátjuk, hogy mi lesz.-mosolygott rám. Taylor kikerekedett szemekkel bámult minket.
-Ne csináld már Harry, komolyan elmennék vele? Hát köszi szépen.
Taylor szinte kiabált majd felrohant az emeletre és becsapta maga után az ajtót. Na ennyit a kedves Taylorról, aki már nem undok, mert megváltozott. Na persze.
-Ne haragudj én nem akartam, hogy veszekedjetek.- a padlót bámultam
-Jaj ne is törődj vele, mindig féltékenykedik ok nélkül, majd lenyugszik.-mondta Harry
-De akkor elmegyünk?-kérdezte
-Persze!
Hát eléggé meglepett, hogy Harry segített munkát keresni. Na meg ahogyan Taylor reagált. Igazán szánalmas volt. Semmi oka nem volt féltékenykedni. Na de mindegy is. A lényeg az, hogy lehet, hogy lesz egy normális állásom. És minél hamarabb leléphetek innen.