Sziasztok. Sajnálom,hogy ekkora elmaradás volt,de problémák adódtak a bloggal.Remélem,azért tetszik ez a rész is.
A részek a döntés után,(vagyis,hogy egyedül folytatom a blogot)azért nem voltak fennt,mert az én egyetlen-imádott barátnőmnek,közeledett a szülinapja.2 teljes hónapig küzdöttem az ajándékával,ami egy videó lett.(persze kapott még mást is<3)
Nagyon örülnék,ha megnéznétek,és véleményt mondanátok akár itt,akár a youtube-on,hogy milyen lett az én első kis videóm. Itt is a link.:http://www.youtube.com/watch?v=_Xv4AkJgWZQ
Köszönöm.:)
A részek a döntés után,(vagyis,hogy egyedül folytatom a blogot)azért nem voltak fennt,mert az én egyetlen-imádott barátnőmnek,közeledett a szülinapja.2 teljes hónapig küzdöttem az ajándékával,ami egy videó lett.(persze kapott még mást is<3)
Nagyon örülnék,ha megnéznétek,és véleményt mondanátok akár itt,akár a youtube-on,hogy milyen lett az én első kis videóm. Itt is a link.:http://www.youtube.com/watch?v=_Xv4AkJgWZQ
Köszönöm.:)
Üdv, Reby.
 |
| Érdekes dolog az, amikor észreveszed, hogy valaki lassan eldob magától - látod ahogy megtörténik, apránként, és nem állítod meg. Helyette te is ellököd őt magadtól. |
'Pár nappal később:'
-Nem vagyok éhes, de köszönöm.-mosolyogtam Gemmára.
-Akkor is egyél valamit, ez így nem mehet tovább Ayana!-nézett rám majd rá néztem a kajára.
-Teljesen magadba fordultál. Ha gondolod felhívom Harry-t.-mondta Gemma majd elkezdtem enni.
-Nehogy fel hívd! Nem akarok vele beszélni!-néztem Gemmára.
-Te tudod...-forgatta meg a szemeit Gemma.
-Mit terveztél mára?-kérdeztem
-Hát mivel ma nem kell bemenni dolgozni így elmegyek pár barátnőmmel vásárolni, nem jössz?-kérdezte.
-Nincs kedvem, bocsi...-mondtam majd folytattam az evést.
-Okés akkor én megyek, vigyázz magadra!-szólalt meg Gemma majd felkapta a táskáját és már ott sem volt.
Miután megettem a kaját,a tányért beletettem a mosogatóba. Igazából nem terveztem mára semmit sem.
Napok óta csak a színházban vagyok. A sok próba már kikészít de legalább addig se gondolok Harry-re.
Apa se keresett azóta mióta eljöttem otthonról. Hát szép.
Igazából még mindig jobb itt mint otthon apával és Taylor anyjával. Gemmában egy igazi barátra leltem.
Taylor-ral sem beszéltem azóta. Én sem kerestem és ő sem keresett engem. Mindegy. Jobb is így.
Apa azt hitte ha elküld Londonba egy kicsit rendeződni fog az életem. De tévedett, nem is kicsit. Az életem most még bonyolultabb mint eddig. Ott van anyu, akit már évek óta nem láttam és most nagy valószínűséggel újra láthatom őt. Ott van apa, akit nem is érdeklek, csak a barátnője és Taylor. Ott van akkor Taylor. Sosem gondoltam, hogy mi valaha jóba lehetünk. Na de most. A történtek után teljességgel kizárom, hogy mi testvéri viszonyba legyünk. És akkor ott van Harry. Harry, hát amikor az ő nevét hallom vegyes érzések kavarognak bennem. Hogy szeretem-e őt? Nem tudom. Még sosem voltam szerelmes. De lehet, hogy most az vagyok. Nem akartam őt ott hagyni, még mindig bánom. De már késő. Bevallom az elején csak a bosszút láttam benne. Bosszút akartam állni Tayloron, amiért ő elvette tőlem apát. Én elakartam tőle venni Harry-t, a szerelmét. De ez idő alatt, azt hiszem beleszerettem. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy 'minden rendben?'. Elgondolkozok a válaszon. Át futnak az agyamon az elmúlt napok. És azt kéne felelnem, hogy 'Nem, semmi sincs rendben.'. De helyette azt mondom, hogy 'Jól vagyok, minden oké'. Mosolygok, miközben lassacskán darabokra hullok. Az életem már sosem fog rendeződni. Ez csak katasztrófa.
Gondolataimból a csengő szakított ki. Lassan elindultam a bejárati ajtó elé és kinyitottam az ajtót. Nem várt személlyel találtam magam szemben.
-Apa...
- Bejöhetek?-kérdezte.
-Hát..gyere,persze.-mondtam majd bementünk a nappaliba.
-Szép lakás!-nézett körbe.
-Nem az enyém.-mondtam.
-De mit keresel itt?-kérdeztem.
-Jöttem a lányomhoz. Gond?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Csoda történt. A saját apám foglalkozik velem. Miért nem mész inkább Taylor kicsi lelkét ápolgatni?-néztem rá dühösen.
-Taylor el mondta, hogy mi történt...-nézett rám.
-Szuper!-mondtam cinikusan.
- Most szépen itt maradok és te el mondasz nekem mindent!-mondta.
-Jó. Legyen. Kérsz egy pohár kakaót?-kérdeztem.
-Igen. Mint a régi szép időkben.-mosolygott.
-Amikor még anya velünk volt..-mondtam majd elindultam, a konyhába elkészíteni az italokat.
.....
-Tessék-adtam oda apának a pohárt és leültem mellé a kanapéra.
-Szóval..hallgatlak.-kortyolt bele a kakaóba.
- Mit meséljek?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Hogy hívják?-kérdezte
-Kit?-kortyoltam bele az italba.
-A fiút-nézett rám.
-Harry-nek.-mosolyogtam.
-Szereted?-kérdezte
-Nem, vagyis....-idegesen túrtam bele a hajamba.
-Ayana, kicsi lányom. Rád van írva minden!-mondta.
-Hát..lehet-motyogtam.
-Miért nem akarsz róla beszélni?
-Apa..Ezt te is érzed,hogy nem ilyen könnyű.Nem várhatod el,hogy arról meséljek neked,ami az elmúlt 3 hónapban történt.Nem kérheted tőlem azt,hogy meséljek a mostani kis "szerelmi" életemről...-mutogattam a levegőbe 'idéző jelet' mutatva.
-De édeském.-szólalt meg apa mentegetőzve.
-Nem!Apa!Semmi édeském!Semmi kicsi lányom!Mit képzelsz?Most ide jössz,és akkor minden happy?Rohadtul nem,apa!-fojtottam el szavaimat,és az üres poharakat összeszedve,kirontottam a konyhába.Gyorsan elkezdtem mosogatni.Bár nem tudtam milyen felindulásból,de össze-vissza rohangáltam a házba üres,koszos dolgokat keresve.
Nem értelek,Ayana!-rohant el kiabálva utánam apa a lépcsőn.
-Apa!Ezt nem érteni?Mit nem értesz?Nem érted?Hahh,ez vicces!Komolyan,a mentő fog elvinni!Úristen!-gyorsítottam lépéseimet,innmár' kikészülve.
-Tudom,hogy elég sok mindent rontottam el,Ayana!De nem gondolod,hogy kezdhetnénk új lappal?
-Nem!Egy ilyet nem lehet újra kezdeni!-ordibáltam apámmal.Rohantam be Gemma szobájába,becsapva magam mögött az ajtót,rávetődtem az ágyra.Hallottam,ahogyan apám,az ajtó előtt állva,csak kopog.Csak kopog és csak kopog.
-Kurva életbe!Fejezd már be!Semmit nem érsz ezzel!Takarodj innen!
-Tessék?Te mégis hogyan beszélsz velem?-kérdezte meglepődve és egyben felháborodva.Bár nem értem,hogy mire fel van felháborodva.Nekem kellene őrjöngenem és kiakadnom.Bár,ha jobban belegondolok,ez már nálam mindennapos.Durvákat mondtam neki?Lehet..De akkor mi az,amit ő tett velem?Ez a 11 szó,egyáltalán nem ér fel azzal,amit ő tett velem.
Már nem is válaszoltam,csak odamentem az ajtóhoz,és kikukucskáltam a kis lyukon vagy min.:D
Láttam,ahogy apám közvetlenül az ajtó előtt ül,és a fejét fogja.Nem szóltam hozzá,csak ki mentem az erkélyre.
De bár ne tettem volna...
-Miért nem akarsz róla beszélni?
-Apa..Ezt te is érzed,hogy nem ilyen könnyű.Nem várhatod el,hogy arról meséljek neked,ami az elmúlt 3 hónapban történt.Nem kérheted tőlem azt,hogy meséljek a mostani kis "szerelmi" életemről...-mutogattam a levegőbe 'idéző jelet' mutatva.
-De édeském.-szólalt meg apa mentegetőzve.
-Nem!Apa!Semmi édeském!Semmi kicsi lányom!Mit képzelsz?Most ide jössz,és akkor minden happy?Rohadtul nem,apa!-fojtottam el szavaimat,és az üres poharakat összeszedve,kirontottam a konyhába.Gyorsan elkezdtem mosogatni.Bár nem tudtam milyen felindulásból,de össze-vissza rohangáltam a házba üres,koszos dolgokat keresve.
Nem értelek,Ayana!-rohant el kiabálva utánam apa a lépcsőn.
-Apa!Ezt nem érteni?Mit nem értesz?Nem érted?Hahh,ez vicces!Komolyan,a mentő fog elvinni!Úristen!-gyorsítottam lépéseimet,innmár' kikészülve.
-Tudom,hogy elég sok mindent rontottam el,Ayana!De nem gondolod,hogy kezdhetnénk új lappal?
-Nem!Egy ilyet nem lehet újra kezdeni!-ordibáltam apámmal.Rohantam be Gemma szobájába,becsapva magam mögött az ajtót,rávetődtem az ágyra.Hallottam,ahogyan apám,az ajtó előtt állva,csak kopog.Csak kopog és csak kopog.
-Kurva életbe!Fejezd már be!Semmit nem érsz ezzel!Takarodj innen!
-Tessék?Te mégis hogyan beszélsz velem?-kérdezte meglepődve és egyben felháborodva.Bár nem értem,hogy mire fel van felháborodva.Nekem kellene őrjöngenem és kiakadnom.Bár,ha jobban belegondolok,ez már nálam mindennapos.Durvákat mondtam neki?Lehet..De akkor mi az,amit ő tett velem?Ez a 11 szó,egyáltalán nem ér fel azzal,amit ő tett velem.
Már nem is válaszoltam,csak odamentem az ajtóhoz,és kikukucskáltam a kis lyukon vagy min.:D
Láttam,ahogy apám közvetlenül az ajtó előtt ül,és a fejét fogja.Nem szóltam hozzá,csak ki mentem az erkélyre.
De bár ne tettem volna...
