Chapter Five: Sorry

Sziasztok. Meghoztuk az új részt. Reméljük, hogy tetszik nektek. Jó olvasást. Írjatok kommentet.

Üdv, Cassie és Reby.

Megláttam Harryt amint halk zene közben,zakóban,nyakkendőben és egy szál rózsával a kezében táncolt. Ledermedtem,halkan kuncogtam ő pedig tovább táncolt,egészen addig míg szembe nem találtam magam vele. 

-Öhmm..Szia!-mondta izzó vörös fejjel. 

-Szia!Hát te?Megkérdezhetem mit csináltál az előbb?-kérdeztem keresztbe tett kézzel az ajtónak támaszkodva. 

-Semmit.Semmit.Inkább azt kérdezem,hogy te miért vagy vizes? 

-Harold...Esik az eső!-mutogattam össze-vissza. 

-Ès hogyan jöttél haza?-húzta fel szemöldökét afféle 'nem értem' stílusban. 

-Gyalog.Egyedül.Vizesen.Az esőben... 

-Te jó ég!Nem vettem észre,hogy esik az eső?Ennyire lefoglalt?...-fejezte be a mondatát hirtelen. 

-Mi foglalt le? 

-Most ez nem lényeges.Menj fel,és vegyél egy jó meleg zuhanyt!

 -Jó.-mondtam,és elindultam a lépcsőn,de vissza néztem

-Mellesleg...Miért vagy öltönyben? -Ha nem tudnád,ez zakó!-javított ki. 

-Ohh,bocsánat.-mondtam cinikusan,majd mentem tovább a lépcsőn. Felmentem a szobámba,és vizes ruháimat azonnal ledobtam,majd felkaptam egy vastag,meleg köntöst.Levettem az asztalomról kedvenc B.U. tusfürdőmet és a fürdőm felé vettem az irányt.Sokáig tanakodtam,hogy egy jó forró kád vízbe üljek,vagy csak melegen,de gyorsan csapassam le magamat.Végül a gyors zuhanyzás mellett döntöttem. A víz csorgása mellett,halkan hallottam,hogy valaki szól.

 -Harry!Szóltál?-kiabáltam a zuhanyt elzárva. 

-Aha!Ha kész vagy,gyere le vacsorázni! 

-Ok!

20 perc áztatás után kiléptem,megtörölköztem,majd visszavettem a száraz köntöst. Majd felvettem alá fehérneműt.Rájöttem,hogy így csak nem mehetek le.Kopogtak. 

-Igen? 

-Bejöhetek? 

-Persze! Harry bejött és azt láttam,hogy kínos neki a helyzet,hogy én köntösbe vagyok. 

-Öhhmm...azon gondolkodtam,hogy mit vegyek fel.Kicsit fázok...De ez olyan jó meleg.Viszont,így csak nem mehetek le.-nevettem. 

-Ugyan!Itthon vagy!Gyere nyugodtan!-mosolygott Hazz,majd odanyújtotta a kezét.Ránéztem a kezére,de nem fogtam meg.Harry vette az adást,így megfordult és kiment a szobámból.Pár perccel később én is lementem. Körülbelül a lépcső felétől pontosan rálehetett látni a konyhára.Nem hittem a szememnek. Két személyre gyönyörűen megterített asztal,lágy zene,rózsaszirmok mindenhol,az asztal közepén a vacsora,Harry pedig továbbra is öltönyben.Ohh,bocsánat!Zakóban. 

-Harry...Ezz..Ez meg mi?-csodálkoztam,és egyre közelebb léptem az asztalhoz és Hazzához.Kezemmel végig simítottam az asztalon,ezzel lesodorva néhány rózsa szirmot. 

-Ez fantasztikus.De miért?-mondtam,majd Harry rátette ujját a számra. 

-Shh..Egy szót sem.Ez a te napod.-hozta elő még mindig perverz mosolyát. 

-Hmm..Benne vagyok.-kuncogtam. Harry kihúzta nekem a széket.Majd elment,kezében a eddig asztal közepén lévő,lefedett tálcával. Előhozott egy hatalmas tál gyümölcslevest.

-Ohh..Ezt imádom!Honnan tudtad?-kérdeztem ragyogó szemekkel.

-Megérzés. A leves isteni volt.Ès ami még istenibb volt,az az,hogy Harry még a csapba is berakta a tányérokat.Ritka pillanat volt. A második rák,natur hússal,cézár salátával és rizzsel volt.

Egyszerűen hihetetlen,hogy Harry ennyi mindent tud főzni. 

-Harry! -Igen?-nézett fel a tányérból. 

-Te főztél?-mosolyogtam. 
-Nem tudom,hogy miben egyeztünk meg,Ayana!? 

-Jogos.-kuncogtam és ettem tovább. A főétel után úgy éreztem,hogy itt a vég.Nem bírok többet. Ennek ellenére Harry egy nagy szelet sajttortát hozott elém meggymártással. 

-Na jó!Nem hiszem el!A kedvenc kajáimat főzted,ráadásul mennyeien!Valami bűzlik...-húztam el a számat. -Ígérem,hogy vacsora után,mindent elmondok. 

-De..de..így zaklatott leszek. 

-Edd meg a sütit,és a zaklatottságod elmúlik.-nevetett egy jót saját poénját.Mennyire aranyos. Harry elpakolt,majd odalépett a zenelejátszóhoz,és felvette kicsit a hangerőt. 

-Hölgyem?Szabad egy táncra?-hajolt meg előttem,majd odanyújtotta a rózsát. 

-Tudsz táncolni?-lepődtem meg,majd elvettem a virágot.

-Minden kiderül.-nyújtotta hozzám a kezét Harry.Èn is odanyújtottam,majd közelebb húzott magához,és táncoltunk. Igen.Èn Ayana.Egy átlagos,szerencsétlen élettel a hátam mögött,most Harry Stylessal táncolok egymagunkban.Hihetetlen,de igaz. 

-Most már halljam az igazat.-suttogtam vállára hajtva fejemet. 

-Jó.Igen,én főztem.Onnan tudom,hogy mik a kedvenceid,hogy felhívtam anyukádat.Emlékezett rá,Ayana!Még mindig szeret...-mondta halkan. 

-Ezt hagyjuk.Folytasd.

-Szóval elmondta,hogy miket szeretsz.Viszont főételnek a rántott hús és sült krumpli kombinációt mondta.Viszont valami mást akartam.Az túl egyszerűnek hangzott és nem értettem,hogy hogyan lehet az a kedvenc kajád.Majd leesett..Anyukád gyerekkorodban főzött utoljára,és akkor még az volt a kedvenced.Így felhívtam apudat.Ő mondta el. 

-Úristen...Köszönöm!!!-álltam meg a tánc közben és szorosan megöleltem.Mindent értettem...Harry szerelmes belém.Harry Styles.Belém.Ez lehetetlen... Harry megpörgetett tánc közben,és olyan történt,ami a szituációhoz képest,egyáltalán nem kellett volna,így ráadásként. A köntösöm kötője kibomlott és fehérneműbe burkolt testem Harry elé tárult.Hirtelen nem tudtam mit csinálni.Nem tudtam összekötni,mert Hazz egyik kezem még mindig fogta.

-Azt a rohadt!-csillant fel Harry szeme

-Jézusom...-sütöttem le a szemem.

-Tessék?De hát...Gyönyörű vagy!-káprázott tovább a szeme

-Ne szégyeld magad!Kérlek! Nem is hagyta hogy szóhoz jussak,magához húzott,és testünk össze simult.Heves csókcsatába kezdtünk.A köntös már rég szabad úton járt. Hihetetlen.Megint Harry az egyetlen aki újra és újra ugyanazt a bizsergő érzést váltja ki belőlem.De nem tudtam gondolkodni.Harry felültetett a bár pultra,én pedig elkezdtem a zakóját leszedni róla.
-Nem,neeem!Ez így nem kényelmes.-váltottam flegma stílusra. 
-Èrtettem főnök!-mondta Hazz,majd felkapott ölébe.Lábaimat dereka köré fontam.Majd Harry odavitt a kanapéhoz és nagyon óvatosan ráültetett.Magam mellé húztam,majd elkezdte a nyakamat csókolgatni..Elkezdtem az ingjével bíbelődni,de meguntam,így inkább letéptem. 
-Huppsz.Boccs.-kuncogtam. 
-Semmi.-nyögte két csók között. Hirtelen az ajtó kicsapódott és mi szét rebbentünk. 

-Ez meg mi a szar?-kérdezte a szőkeség.

-Harry...Ayana-pillantott Taylor elsőnek Harry-re majd rám.

-Annyira tudtam, hogy ti ketten összeszűrtétek a levet.-nézett ránk könnyes szemekkel.

-Milyen érzés Taylor? Amikor elveszik tőled azt az embert aki fontos neked?-kérdeztem

-Takarodj-ordította Taylor mire aprót bólintok majd felrohanok a szobámba és gyorsan összepakolom a cuccaimat. Hirtelen Harry lép be az ajtón.

-Ayana. Ne menj el. Taylor majd meg békél-nézett rám.

-Nem. Harry ez már nem csak Taylor-ról szól. Hanem rólunk. Én ezt így nem akarom-mondtam.

-Miért?-kérdezte.

-Most komolyan? Miért? Harry, nekünk semmi esélyünk sincs. Te egy banda énekese vagy, én pedig, kicsoda? Taylor Swift mostoha húga, aki mellesleg majdnem lefeküdt veled-mondtam.

 -De hová mész? Nem mehetsz csak úgy el.-mondta.

-Majd út közben felhívom Gemmát, hogy maradhatok e nála pár napot amíg nem találok egy lakást-motyogtam majd az ajtó felé indultam.

-De akkor mi lesz velünk? Ennyi volt?-kérdezte Harry mire vissza fordulok.

-Az életem így is elég bonyolult. A próbák. Anya és apával is rendezni kéne a viszonyomat, sajnálom-mondtam majd elhagytam a szobát.

Chapter Four.:Eső.

Sziasztok...Igazán sajnáljuk,hogy ilyen későn érkezett meg a blog következő része.Igyekszünk minél hamarabb hozni a részeket,de sajnos Reby Payne le is betegedett, Cassienek pedig a suli miatt már most is sok tanulni valója van.Reméljük tetszik nektek ez a rész is.És megértitek késésünket.
Jó olvasást kíván.:Reby  és Cassie

'Pár nap múlva':

Próbák és próbák zöme zajlik. Elég fárasztó, de én akartam. A szöveget kívülről megtanulni, hibátlanul eljátszani, nem hibázni. Fárasztó dolog. De már alig várom az első fellépést. Az emberek arcát látni, a tapsot.

Egy álom, mely talán valóra válhat hála Harry-nek és Gemmának. Apropó Gemma. Ő le se tagadhatná, hogy Harry az öccse. Mindegy, nagyon kedvelem a csajt, tök jó fej. Bárcsak Taylor is olyan lenne mint ő. Na persze, Taylor meg Gemma két külön világ. Taylor mindig az az undok mostoha nővér marad aki volt. Utálom. Szerencsére, ugye pár nappal ezelőtt elutazott. A múltkori veszekedés után nem hozta fel a Harry-s témát. Szerencsére. Harry-vel jól kijövök. Nagyon rendes és aranyos srác. Bárcsak ne járna Taylorral.

De komolyan. Taylor meg se érdemli őt. Bár az igazság ugye az, hogy a Harry nem is szereti őt. Na de mindegy. Nem az én dolgom. Most is egy újabb próbán vagyok, bár már a végén járunk, és utána mehetünk haza. Nem is baj. Hosszú volt a mai nap.

-És ennyi, köszönjük-mondta a főnök és mindenki felsóhajtott. Hallottam egy pár ' na végre', vagy ' mehetünk haza' mondatokat is. Hát igen. Megkönnyebbülés amikor vége van a próbáknak. Hirtelen valaki tapsolni kezdett  majd megpillantottam a nézőtéren, az egyik székben ülve Harry-t. Lementem a színpadról és leültem Harry mellé. 

-Szia!-mosolyogtam.

-Szia, gondoltam érted jövök, mivel szakad az eső-vígyorgott.

-O, de kedves valaki-néztem rá 

-Kicsoda?-nézett körbe a teremben, majd felnevettem.

-Ne hülyéskedj már , inkább menjünk- mondtam majd elindultunk kifelé.

.......

'Otthon':

A szobámban ültem és éppen zenét hallgattam. Bárcsak Taylor nem jönne vissza. Elég gonosz dolog ezt mondani. De bárcsak ott maradna ahol van. Úgy szerintem mindenkinek jó lenne. Főleg nekem. Nem kéne azzal foglalkoznom, hogy mikor fog velem összeveszni a barátja miatt, vagy más miatt.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. A szám megegyezett azzal a számmal amit Harry adott nekem oda. Anya száma. Gyorsan kinyomtam. Nem tudom miért nyomtam ki. Fel kellett volna vennem. De gyáva vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Újra megcsörrent a telefon. Hirtelen megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez vettem a telefont.

-Hallo?-szóltam bele. Hát mondhattam jobbat? Nem hiszem el, hogy anyuval beszélek. 

-Ayana? Kislányom.-hallottam meg anya hangját. Úristen de rég hallottam. Felálltam az ágyról és az ablakhoz sétáltam.

-Anyu?-kérdeztem. 

- Megkaptam az üzenetedet, mi van veled angyalom?-kérdezte anyu.

-Anya 9 év telt el. Mire vagy kíváncsi? Melyik időszakomra? Arra amikor apa tovább lépett és én inni és drogozni kezdtem, vagy a mostani Londoni életemre?-kérdeztem tőle. Az ablakon az eső cseppeket láttam. Odakint még mindig szakadt az eső. Most már hozzá kéne szoknom ehhez az időjáráshoz. Igen, ez London.

-Mit csináltál? Drogoztál?Ittál és mi van apáddal? Semmit sem értek-hallottam anyu hangját.

-Anya. Ez egy nagyon hosszú történet. Apának van egy barátnője akinek van egy hihetetlenül undok lánya, akinél most élek.- magyarázom röviden

- Londonban?-kérdi

-Igen, de hárman élünk a lakásban-mondtam

-Hárman?-kérdi

-Igen. Én, Taylor és Harry. Harry Tay barátja-magyarázom

-Oh, szóval egy fiú- mondta,gondolom mosolyogva.

-Igen. És...hát....-dadogtam

-Értem én, kicsi lányom. Szerelmes vagy belé?-kérdezi

-Nem is az hogy szerelmes vagyok, csak ő tényleg más...hiába híres meg minden, ő nem az a bunkó fiú, hanem rendes-magyaráztam anyunak

-Várj, várj, híres?-kérdezte anya

-Majd személyesen mesélek-mosolyogtam. Annyira hiányzott már anya.

-Akkor találkozhatnánk majd valamikor? Mindent helyre akarok hozni, és ha gondolod mesélek majd én is a mostani családomról-mondja

-Rendben, az jó lenne. Majd valamikor találkozunk. Szia, anya!-mondtam majd kinyomtam a telefont. Még egy pár másodpercig az ablaknál álltam és kifelé bámultam.Majd hirtelen megfordultam és Harry-vel találtam magam szembe. Úristen, ő mindent hallott és, hogy nem vettem ő észre?

-Mindent hallottál?-kérdeztem.
-Csak amit akartam.-felelt Harry.
-Tehát..Mindent!?-kérdeztem nevetve.
-Okos lány vagy.-mondta,majd elindult felém.Majd megállt tőlem fél méter távolságra.-És szép.-fejzte be mondani valóját halkan.
Megrezzentem egy pillanatra.Majd Harry végig simította a karomon kézfejét,ami egy furcsa 'hideg kirázást' váltott ki belőlem.Ilyet még soha,egyetlen fiú sem váltott ki belőlem.
-Szerinted beszéljek meg anyával egy időpontot a találkozásra?-kérdeztem hirtelen.
-Te döntsd el.-tanácsolta Harry.
-Szerintem én most kimegyek kicsit a parkba.Ami itt van a körforgalom után.Oké?
-Jó.Futni mégy?
-Nem!Dehogy.-nevettem.-Szerintem..Kimegyek egy zenelejátszóval,a naplómmal és elmélázok kicsit.
-Hát,te tudod.De melegen öltözz fel!Bármikor újra eleredhet az eső!
-Köszi,hogy aggódsz értem.-mosolyogtam.
-Ez természetes.-mosolygott.-Arra gondoltam,hogy mire hazajössz,megcsinálom a vacsit!Mit szólsz?
-Ez remek!
-És mi legyen?
-Ömm..Legyen meglepetés!-vágtam rá.
-Rendben.-húzta mosolyra száját Hazz.
-Akkor megyek,és átöltözök.
Felszaladtam a szobámba,és megálltam "hatalmas" szekrényem előtt.Bár az igaz,hogy a szerényem hatalmas,de a tartalma annál kevesebb.De most komolyan...Kivel menjek el vásárolni?Harryvel?Ő fiú..Minden fiú rémálma a lánnyal való vásárlás.Vagy majd anyával?Eljön Londonig és egyből hurcoljam el vásásolni?Áh,nem.
Sokáig álldogáltam a szekrény előtt,de nem tudtam dönteni.Leszaladtam Harryhez,és kimentem a nagy teraszra,hogy fel mérjem a hőmérsékletet.
-Harry,Harry!Gyere ide,gyorsan!-kiabáltam.
-Baj van?-rohant oda Harold.
-Jaa,nem!Csak nézd!Szivárvány!-csodálkoztam nevetve.-Hát nem gyönyörű?Életemben másodszor látok ilyet!-ámuldoztam tovább.
-De.Fantasztikus.És gyönyörű,mint te!-suttogta fülembe.
-Amúgy azért jöttem le,hogy megnézzem,jó idő van-e.-törtem meg az idilli pillanatot.
-Mondtam,hoyg ez London.Bármelyik pillanatban eleredhet az eső.
-Jó,viszek egy pulcsit.De most meleg van..Szóval tudom is mit veszek fel!-mondtam,majd felrohantam a szobámba.Majd gyorsan felöltöztem.Emelett az összeállítás mellett állt meg a választásom.:

Visszamentem a földszintre,de Harryt nem találtam sehol.Így a naplóval a kezemben,kinyitottam az ajtót.
-Huhha.-ámult el Harry.
-Ijj...Nagyon gáz?-kérdeztem a számat húzva.
-Dehogy!Ez..Isteni!-ragyogott a szeme.
-Akkor jó.Nah,majd jövök,szia!-kacsintottam.
-Jó,majd hívlak ha kész a vacsora.-mondta Hazza,majd becsuktam az ajtót.a park körülbelül fél km-re volt.Így addig futottam.Rám fért.
Mikor odaértem,megpillantottam egy eddig számomra ismeretlen padot.De tökéletes helyen volt.A park tisztásának közepén.Senki nem ült ott,így leültem oda.Zenelejátszómon számot váltottam,kezembe vettem a naplót és a tollat,majd írni kezdtem.Körülbelül fél óra eltelte után észre vettem egy eső cseppet a naplómon.
-Ezt nem hiszem el!Hogy ennek a k***a esőnek is most kell esnie.!-káromkodtam a parkban.Majd felálltam és befutottam a park mellett lévő pizzázóba.
-Hölgyem!Kérem távozzon!-mondta "köszöntésül" a pincér
-Tessék?Miért?-kérdeztem
-Nem vizezhet itt mindent össze-vissza!Távozz kérem!-utasított.
Nem kellett más,a naplót a pulcsim alá gyürtem és olyan minden mindegy alapon komótosan elindultam hazafelé.
Háromnegyed óra múlva otthon is voltam,immáron szarrá ázva.Ahogy beléptem,Harryt pillantottam meg,amint...


U:I:
Nagyon sok boldog szülinapot kívánunk Niall-nak.

Még valami. Szeretném veletek megosztani az új blogomat( nem Reby-vel írom).Justin Bieber Fanfiction.
 http://i-count-on-you.blogspot.hu/ - örülnék, ha benéznétek és írnátok egy pár kommentet.
Üdv, Cassie.

Chapter Three.:Anya...

Sziasztok. Itt is lenne a következő fejezet. Köszönjük a pipákat és a kommenteket.

Még annyi, hogy mivel újrakezdődik a suli. Az új fejezetek pénteken vagy szombaton lesznek fent. 

Várjuk a kommenteket. 

Üdv, Cassie és Reby.

Children Of Distance ft. Oláh Ibolya- Még utoljára

5 nappal később:

Hát hihetetlen, hogy már ennyi napot is kibírtam egy lakásban Taylorral. Bár voltak pillanatok amikor kiakasztott és elkezdtünk veszekedni és kiabálni,. Volt olyan is amikor már neki akartam menni és megtépni azt a gyönyörű szőke haját, de szerencsére Harry mindig közénk állt és mindenki ment a maga dolgára. Ha Harry nem lett volna ott én tuti, hogy megtéptem volna. Kibírhatatlan egy nő személy. És még ő mondja, hogy megváltozott, már nem undok és, hogy jóba akar velem lenni. Hát de könyörgöm, úgy nem leszünk jóba, ha hazugságokat állít rólam?

A legtöbbször Harry-n vesztünk össze. Vagyis jobban mondva azon, hogy féltékenykedik,hogy Harry meg csalja őt. Oké, ez eddig nem érdekelne. Ha nem vágná a fejemhez, hogy én mekkora ribanc vagyok és biztos benne, hogy az első adandó alkalommal amikor ő kiteszi a lábát itthonról én Harry ágyában fogok kikötni. Én már alig várom, hogy eltakarodjak innen. Utálom ezt a nőszemélyt ahogyan az anyját is. Apropó, apa még azóta se kereset és én se őt. Belefáradtam már abba, hogy ő látni se bír engem, és nem érdekli ,hogy mi van velem. Milyen szép, igaz? A lánya vagyok és konkrétan le se szar. Hogy miért is? A válasz egyszerű: egy nő miatt. Értitek ezt? Taylor anyja miatt. Az a nő fontosabb neki mint a saját lánya. Hát csak gratulálni tudok neki. Bravó, sikerült teljesen tökre tenned a saját lányodat. De még észre sem veszi, hogy mindent miatta tettem. A sok buli, az alkohol, a drogok. Ő tett tönkre és a drágalátos barátnője, ja meg annak lánya, akivel most muszáj egy levegőt szívnom. Utálom, utálom és utálom. De miért? Miért pont én érdemlem ezt? De most komolyan? Szerintetek, mivel érdemeltem én ki ezt a sok rosszat?

Legalább az életemben van egy jó dolog is. Gemmának sikerült beszélnie a főnökével a darabbal kapcsolatosan és felvettek a színházba, mint színésznő. El se hiszem. És csak is Harry-nek köszönhetem és Gemmának. Ha ők nincsenek most nekem nem lenne munkám, vagy lehet hogy lenne de akkor egy koszos kávézóban dolgoznék pincérnőként, amit utálnék. Na de ezt? Egy színdarabban játszani főszerepet, ami mellesleg egy nagyon híres darab. Mert hát ki ne ismerné William Shakespeare-t.

Gondolkozásomból végül Taylor szakított ki. Nem is kopogott, csak úgy bejött a szobámba. Jó, hogy az ő háza, de akkor is.

-Le jönnél egy picit a nappaliba?-kérdezte majd aprót bólintottam és elindultunk a nappaliba.

Ülj le.-mutatott a kanapéra. Majd leültem Harry mellé.

-Szóval...szeretnék veletek valamit megbeszélni.-kezdett bele a mondókájába Taylor.

-Te nem ülsz le?-kérdeztem tőle.

-Nem,de ne szakíts félbe!-mondta hangosabban. 

-Szóval, elutazok egy pár napra.-folytatta.

-És ezért kellett lejönnöm? Úristen.-forgattam meg a szemeimet majd Taylor lenézően rám pillantott.

-Igen, mivel ha én elmegyek ti tutira össze szűritek a levet, szóval....-folytatta

-Te jó isten, Taylor ez már beteges!-szólalt meg Harry majd Taylorra pillant.

-Ó, valóban? Szerintem nem. Mert tudom, hogy milyen vagy. Egy nőcsábász vagy, igen.-nézett Taylor Harry-re.

-És tudom, hogy Ayana, te milyen vagy!-nézett rám a szőkeség

-Tényleg? Na és én milyen vagyok Taylor?-álltam fel a kanapéról, úgy hogy pont szembe kerüljek Taylorral.

-Egy beképzelt kis....-Taylor folytatta volna a mondatot de nem hagytam.

-Lehet, hogy a te szemedben ilyen vagyok, bár nem tudom miért, de mond Taylor te milyen vagy?-kérdeztem-Egy szent.Igaz? Egy földre szállt kis angyal.Igaz? Aki egy igazi főnyeremény a pasik számára?-mentem hozzá közelebb

-Miért mondod ezeket?-kérdezte félve Taylor

-Tudod, hogy miért utállak ennyire?-kérdeztem végül.

-Igazából? Fogalmam sincs. Te már az első perctől kezdve gyűlölsz, de nem tudom, hogy miért.-válaszolt. Ezen csak nevetni tudtam.

-Várjatok én nem értek semmi sem. Ayana, miért utálod ennyire Taylort?-kérdezte végül Harry.

-Hogy miért? Harry kíváncsi vagy rá? Tényleg? Hát elmondom én neked.-pillantottam elsőnek Harry-re majd megláttam a nappaliban az egyik polcon egy képet. Amin Taylor, az anyja és apa boldogan mosolyogtak. De én nem voltam sehol sem. Elvettem végül a képet polcról és Harry-re pillantottam.

-Harry, az ok amiért ennyire utálom a barátnődet, az az, hogy ő elvett tőlem mindent.-kezdtem el hangosabban beszélni.

-Ez akkora baromság Ayana.-szólalt meg Taylor, mire rá pillantottam.

-Igen az? Te elvettél tőlem mindent. Mindent. Egyetlen egy ember maradt nekem. Apa,  de te és az anyád elvettétek őt tőlem-ordítottam az énekesnővel majd a padlóra dobtam a fényképet az üveg keretével együtt, ami darabokra tört a földön. Mindenki belerezzent. 

-Én nem..én..nem tudtam, hogy...-dadogott Taylor.

-Nem...nem kell a sajnálatod, leszarlak Taylor!-vágtam hozzá.

-Téged is, az anyádat is, de sosem fogom elfelejteni, hogy mit tettetek. Elvettétek apát tőlem. És emiatt kezdem el inni és drogozni is. Ezt nem tudtad mi?-kérdetem felvont szemöldökkel.

-Én..tényleg..nem..-Taylor szóhoz sem jutott.

-Te megkaptál mindent? Családot, hírnevet, egy iszonyat helyes pasit!-mutattam Harry-re.-Akit mellesleg az utóbbi napokban volt szerencsém jobban megismerni és tudod rájöttem, hogy te nem becsülöd őt meg. Ez a fiú kedves és jószívű-folytattam.

-Tessék, tudtam, hogy rá akarsz mászni!-kezdett el Tay is kiabálni.

-Tudod mit Taylor? Nem fogok hazudni. Igen megfordult már a fejemben, hogy én és Harry alkothatnánk  de sosem másztam rá.-mondtam

-Miért? Tedd meg? Mire vársz még?-kérdezte ordítva. Sose láttam még ilyen dühősnek.

-Nem tudom. Talán meg kéne tennem? Nem tudom.-mondtam nyugodtan-Taylor, fogalmad sincs, hogy mennyire szar érzés volt úgy leélni a minden napjaimat, hogy apa le se szar. Csak ő maradt nekem. De te és az anyád mindent tönkre tettek.-könnyek folytak le az arcomon, amik már régóta bennem voltak, amiket az alkohol és a drogokkal rejtettem el.

-De Taylor, egy valamit jegyezz meg!-mondtam-Bosszút fogok állni. Tökre fogom tenni az életedet, ahogyan te is tönkre tetted az enyémet. Gondoskodni fogok róla, hogy mindenki megtudja, hogy mekkora egy álszent kígyó vagy, egy igazi rohadék!!!-ordítottam majd hirtelen felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. De még Harry és Taylor hangját halottam magam mögött.

-Ayana, várj!-Harry 

-Menj Harry, vigasztald meg.-mondta lesajnálóan Taylor.

-Mekkora egy tapló vagy...-felelt nyugodtan Harry
Harry bekopogott a szobámba.
-Nem vagyok itt!-mondtam teljesen nyugodtan,vicc nélkül.
-Ayana!Én vagyok,Harry!Engedj be,kérlek!
-Nem szeretném,hogy be gyere!Menj el kérlek!
Harry nem tántorított.Benyitott.Nem tudom,hogy örültem-e annak,hogy kérésem ellenére is bejött,de valószínűleg örültem.Hogy miért?Mert legalább tudtam,hogy tényleg érdekli,hogy mi van velem.És hogy miért nem akartam,hogy bejöjjön?Most komolyan...Ha tőletek megkérdezik.:"Hogy vagy?" Azt válaszoljátok.:"Jól."
De ez mind csak külsőség.Belül szomorú vagy,depressziós,összetört,elhagyott,és nem..EGYÁLTALÁN NEM VAGY JÓL.Igaz?Eltaláltam?Hát,persze hogy el..Akkor én mégis miért borultam volna Harry nyakába,és zokogtam volna el neki,hogy mi a bajom?Azért,amiért ti sem tettétek volna.
Harry mellém ült,és egy szót sem szólt.Csak ült.Nekem pedig elkezdtek újra potyogni a könnyeim.Potyogni?Kit áltatok...Úgy ömlöttek,mint a vízfolyás.
-Mit érzel?-törte meg a csendet Harry.
-Nem tudom..Azt,hogy nem kellek senkinek.Egy hulladék vagyok.Gyerek korom óta.Csak úgy jöttem szüleim életébe.Anya...Miért nem hívott?Soha..Miért tagadott ki az életéből?És Apa?Ő is csak eldobott...Bárcsak..Bárcsak,még utoljára.Még utoljára mondhatnék anyának valamit.De nem is értem.Miért én akarok vele beszélni?Kilenc évig nem keresett.Akkor ez most hogy van?-fejeztem be és lehajtottam fejem,hogy ne kelljen Harry szemébe néznem.
Harry megfogta az állam,és felemelte az arcom.Arcunkat alig 10 cm választotta el.És megtörtént...Heves csókcsatába kezdtünk...

-Harry!Nem..nem lehet..-lihegtem két csók között.
-Ayana!Boldoggá szeretnélek tenni!Kérlek,engedd meg.
-De nem tehetem!Nem sodorhatlak bajba!-toltam el az arcát az enyémtől.
-Dehát nem te mondtad,hogy bosszút akarsz állni Tayloron?
Erre már nem mondtam semmit.Harry egy apró puszit adott az arcomra, majd a kezembe nyomott egy papír fecnit. Kérdőn rá pillantottam.
-Anyukád telefonszáma-mondta Harry majd felállt az ágyról és elindult a szoba ajtó felé.
-De Harry?Hogyan szerezted meg?-kérdeztem
Harry megfordult de nem mondott semmit, csak mosolygott majd kiment a szobából.

*2 órával később*

Itt ülök egy parkban, egy padon. Azon gondolkozok, hogy mit mondanék anyunak a telefonba.
'Szia, itt a lányod, emlékszel még? 10 éves voltam amikor leléptél?' vagy mit mondanék neki de komolyan.
Hirtelen beütöttem a számot és megnyomtam a hívás gombot. Kicsöngött. De csak a hangrögzítő kapcsolt be. Pár másodpercig nem szólaltam meg. Nem tudtam mit mondani.
-Szia, anyu. Ayana vagyok. Remélem még emlékszel rám. Elmentél. Elhagytál engem és apát.
Igazából nem is tudom, hogy miért hívtalak fel, csak hiányzol és Harry csak úgy a kezembe nyomta a telefon számodat. Gondoltam próba szerencse, sokat már nem veszíthetek. Anya, bár csak azt mondhatnám, hogy nem kell aggódnod miattam, hogy minden rendben van velem. De ez nem lenne igaz és hazudni meg nem akarok neked. Képzeld apa megházasodott és a nőnek van egy lánya, akinél most élek. Vele és a barátjával. Harry-vel. Ő adta nekem ide a telefon számodat. Most Londonban élek. Hogy miért? Az egy nagyon hosszú történet? Van benne buli, alkohol és még drog is. Anya, amint megkapod ezt az üzenetet, kérlek hívj fel.