Chapter Four.:Eső.

Sziasztok...Igazán sajnáljuk,hogy ilyen későn érkezett meg a blog következő része.Igyekszünk minél hamarabb hozni a részeket,de sajnos Reby Payne le is betegedett, Cassienek pedig a suli miatt már most is sok tanulni valója van.Reméljük tetszik nektek ez a rész is.És megértitek késésünket.
Jó olvasást kíván.:Reby  és Cassie

'Pár nap múlva':

Próbák és próbák zöme zajlik. Elég fárasztó, de én akartam. A szöveget kívülről megtanulni, hibátlanul eljátszani, nem hibázni. Fárasztó dolog. De már alig várom az első fellépést. Az emberek arcát látni, a tapsot.

Egy álom, mely talán valóra válhat hála Harry-nek és Gemmának. Apropó Gemma. Ő le se tagadhatná, hogy Harry az öccse. Mindegy, nagyon kedvelem a csajt, tök jó fej. Bárcsak Taylor is olyan lenne mint ő. Na persze, Taylor meg Gemma két külön világ. Taylor mindig az az undok mostoha nővér marad aki volt. Utálom. Szerencsére, ugye pár nappal ezelőtt elutazott. A múltkori veszekedés után nem hozta fel a Harry-s témát. Szerencsére. Harry-vel jól kijövök. Nagyon rendes és aranyos srác. Bárcsak ne járna Taylorral.

De komolyan. Taylor meg se érdemli őt. Bár az igazság ugye az, hogy a Harry nem is szereti őt. Na de mindegy. Nem az én dolgom. Most is egy újabb próbán vagyok, bár már a végén járunk, és utána mehetünk haza. Nem is baj. Hosszú volt a mai nap.

-És ennyi, köszönjük-mondta a főnök és mindenki felsóhajtott. Hallottam egy pár ' na végre', vagy ' mehetünk haza' mondatokat is. Hát igen. Megkönnyebbülés amikor vége van a próbáknak. Hirtelen valaki tapsolni kezdett  majd megpillantottam a nézőtéren, az egyik székben ülve Harry-t. Lementem a színpadról és leültem Harry mellé. 

-Szia!-mosolyogtam.

-Szia, gondoltam érted jövök, mivel szakad az eső-vígyorgott.

-O, de kedves valaki-néztem rá 

-Kicsoda?-nézett körbe a teremben, majd felnevettem.

-Ne hülyéskedj már , inkább menjünk- mondtam majd elindultunk kifelé.

.......

'Otthon':

A szobámban ültem és éppen zenét hallgattam. Bárcsak Taylor nem jönne vissza. Elég gonosz dolog ezt mondani. De bárcsak ott maradna ahol van. Úgy szerintem mindenkinek jó lenne. Főleg nekem. Nem kéne azzal foglalkoznom, hogy mikor fog velem összeveszni a barátja miatt, vagy más miatt.

Hirtelen megcsörrent a telefonom. A szám megegyezett azzal a számmal amit Harry adott nekem oda. Anya száma. Gyorsan kinyomtam. Nem tudom miért nyomtam ki. Fel kellett volna vennem. De gyáva vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Újra megcsörrent a telefon. Hirtelen megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez vettem a telefont.

-Hallo?-szóltam bele. Hát mondhattam jobbat? Nem hiszem el, hogy anyuval beszélek. 

-Ayana? Kislányom.-hallottam meg anya hangját. Úristen de rég hallottam. Felálltam az ágyról és az ablakhoz sétáltam.

-Anyu?-kérdeztem. 

- Megkaptam az üzenetedet, mi van veled angyalom?-kérdezte anyu.

-Anya 9 év telt el. Mire vagy kíváncsi? Melyik időszakomra? Arra amikor apa tovább lépett és én inni és drogozni kezdtem, vagy a mostani Londoni életemre?-kérdeztem tőle. Az ablakon az eső cseppeket láttam. Odakint még mindig szakadt az eső. Most már hozzá kéne szoknom ehhez az időjáráshoz. Igen, ez London.

-Mit csináltál? Drogoztál?Ittál és mi van apáddal? Semmit sem értek-hallottam anyu hangját.

-Anya. Ez egy nagyon hosszú történet. Apának van egy barátnője akinek van egy hihetetlenül undok lánya, akinél most élek.- magyarázom röviden

- Londonban?-kérdi

-Igen, de hárman élünk a lakásban-mondtam

-Hárman?-kérdi

-Igen. Én, Taylor és Harry. Harry Tay barátja-magyarázom

-Oh, szóval egy fiú- mondta,gondolom mosolyogva.

-Igen. És...hát....-dadogtam

-Értem én, kicsi lányom. Szerelmes vagy belé?-kérdezi

-Nem is az hogy szerelmes vagyok, csak ő tényleg más...hiába híres meg minden, ő nem az a bunkó fiú, hanem rendes-magyaráztam anyunak

-Várj, várj, híres?-kérdezte anya

-Majd személyesen mesélek-mosolyogtam. Annyira hiányzott már anya.

-Akkor találkozhatnánk majd valamikor? Mindent helyre akarok hozni, és ha gondolod mesélek majd én is a mostani családomról-mondja

-Rendben, az jó lenne. Majd valamikor találkozunk. Szia, anya!-mondtam majd kinyomtam a telefont. Még egy pár másodpercig az ablaknál álltam és kifelé bámultam.Majd hirtelen megfordultam és Harry-vel találtam magam szembe. Úristen, ő mindent hallott és, hogy nem vettem ő észre?

-Mindent hallottál?-kérdeztem.
-Csak amit akartam.-felelt Harry.
-Tehát..Mindent!?-kérdeztem nevetve.
-Okos lány vagy.-mondta,majd elindult felém.Majd megállt tőlem fél méter távolságra.-És szép.-fejzte be mondani valóját halkan.
Megrezzentem egy pillanatra.Majd Harry végig simította a karomon kézfejét,ami egy furcsa 'hideg kirázást' váltott ki belőlem.Ilyet még soha,egyetlen fiú sem váltott ki belőlem.
-Szerinted beszéljek meg anyával egy időpontot a találkozásra?-kérdeztem hirtelen.
-Te döntsd el.-tanácsolta Harry.
-Szerintem én most kimegyek kicsit a parkba.Ami itt van a körforgalom után.Oké?
-Jó.Futni mégy?
-Nem!Dehogy.-nevettem.-Szerintem..Kimegyek egy zenelejátszóval,a naplómmal és elmélázok kicsit.
-Hát,te tudod.De melegen öltözz fel!Bármikor újra eleredhet az eső!
-Köszi,hogy aggódsz értem.-mosolyogtam.
-Ez természetes.-mosolygott.-Arra gondoltam,hogy mire hazajössz,megcsinálom a vacsit!Mit szólsz?
-Ez remek!
-És mi legyen?
-Ömm..Legyen meglepetés!-vágtam rá.
-Rendben.-húzta mosolyra száját Hazz.
-Akkor megyek,és átöltözök.
Felszaladtam a szobámba,és megálltam "hatalmas" szekrényem előtt.Bár az igaz,hogy a szerényem hatalmas,de a tartalma annál kevesebb.De most komolyan...Kivel menjek el vásárolni?Harryvel?Ő fiú..Minden fiú rémálma a lánnyal való vásárlás.Vagy majd anyával?Eljön Londonig és egyből hurcoljam el vásásolni?Áh,nem.
Sokáig álldogáltam a szekrény előtt,de nem tudtam dönteni.Leszaladtam Harryhez,és kimentem a nagy teraszra,hogy fel mérjem a hőmérsékletet.
-Harry,Harry!Gyere ide,gyorsan!-kiabáltam.
-Baj van?-rohant oda Harold.
-Jaa,nem!Csak nézd!Szivárvány!-csodálkoztam nevetve.-Hát nem gyönyörű?Életemben másodszor látok ilyet!-ámuldoztam tovább.
-De.Fantasztikus.És gyönyörű,mint te!-suttogta fülembe.
-Amúgy azért jöttem le,hogy megnézzem,jó idő van-e.-törtem meg az idilli pillanatot.
-Mondtam,hoyg ez London.Bármelyik pillanatban eleredhet az eső.
-Jó,viszek egy pulcsit.De most meleg van..Szóval tudom is mit veszek fel!-mondtam,majd felrohantam a szobámba.Majd gyorsan felöltöztem.Emelett az összeállítás mellett állt meg a választásom.:

Visszamentem a földszintre,de Harryt nem találtam sehol.Így a naplóval a kezemben,kinyitottam az ajtót.
-Huhha.-ámult el Harry.
-Ijj...Nagyon gáz?-kérdeztem a számat húzva.
-Dehogy!Ez..Isteni!-ragyogott a szeme.
-Akkor jó.Nah,majd jövök,szia!-kacsintottam.
-Jó,majd hívlak ha kész a vacsora.-mondta Hazza,majd becsuktam az ajtót.a park körülbelül fél km-re volt.Így addig futottam.Rám fért.
Mikor odaértem,megpillantottam egy eddig számomra ismeretlen padot.De tökéletes helyen volt.A park tisztásának közepén.Senki nem ült ott,így leültem oda.Zenelejátszómon számot váltottam,kezembe vettem a naplót és a tollat,majd írni kezdtem.Körülbelül fél óra eltelte után észre vettem egy eső cseppet a naplómon.
-Ezt nem hiszem el!Hogy ennek a k***a esőnek is most kell esnie.!-káromkodtam a parkban.Majd felálltam és befutottam a park mellett lévő pizzázóba.
-Hölgyem!Kérem távozzon!-mondta "köszöntésül" a pincér
-Tessék?Miért?-kérdeztem
-Nem vizezhet itt mindent össze-vissza!Távozz kérem!-utasított.
Nem kellett más,a naplót a pulcsim alá gyürtem és olyan minden mindegy alapon komótosan elindultam hazafelé.
Háromnegyed óra múlva otthon is voltam,immáron szarrá ázva.Ahogy beléptem,Harryt pillantottam meg,amint...


U:I:
Nagyon sok boldog szülinapot kívánunk Niall-nak.

Még valami. Szeretném veletek megosztani az új blogomat( nem Reby-vel írom).Justin Bieber Fanfiction.
 http://i-count-on-you.blogspot.hu/ - örülnék, ha benéznétek és írnátok egy pár kommentet.
Üdv, Cassie.