Chapter Three.:Anya...

Sziasztok. Itt is lenne a következő fejezet. Köszönjük a pipákat és a kommenteket.

Még annyi, hogy mivel újrakezdődik a suli. Az új fejezetek pénteken vagy szombaton lesznek fent. 

Várjuk a kommenteket. 

Üdv, Cassie és Reby.

Children Of Distance ft. Oláh Ibolya- Még utoljára

5 nappal később:

Hát hihetetlen, hogy már ennyi napot is kibírtam egy lakásban Taylorral. Bár voltak pillanatok amikor kiakasztott és elkezdtünk veszekedni és kiabálni,. Volt olyan is amikor már neki akartam menni és megtépni azt a gyönyörű szőke haját, de szerencsére Harry mindig közénk állt és mindenki ment a maga dolgára. Ha Harry nem lett volna ott én tuti, hogy megtéptem volna. Kibírhatatlan egy nő személy. És még ő mondja, hogy megváltozott, már nem undok és, hogy jóba akar velem lenni. Hát de könyörgöm, úgy nem leszünk jóba, ha hazugságokat állít rólam?

A legtöbbször Harry-n vesztünk össze. Vagyis jobban mondva azon, hogy féltékenykedik,hogy Harry meg csalja őt. Oké, ez eddig nem érdekelne. Ha nem vágná a fejemhez, hogy én mekkora ribanc vagyok és biztos benne, hogy az első adandó alkalommal amikor ő kiteszi a lábát itthonról én Harry ágyában fogok kikötni. Én már alig várom, hogy eltakarodjak innen. Utálom ezt a nőszemélyt ahogyan az anyját is. Apropó, apa még azóta se kereset és én se őt. Belefáradtam már abba, hogy ő látni se bír engem, és nem érdekli ,hogy mi van velem. Milyen szép, igaz? A lánya vagyok és konkrétan le se szar. Hogy miért is? A válasz egyszerű: egy nő miatt. Értitek ezt? Taylor anyja miatt. Az a nő fontosabb neki mint a saját lánya. Hát csak gratulálni tudok neki. Bravó, sikerült teljesen tökre tenned a saját lányodat. De még észre sem veszi, hogy mindent miatta tettem. A sok buli, az alkohol, a drogok. Ő tett tönkre és a drágalátos barátnője, ja meg annak lánya, akivel most muszáj egy levegőt szívnom. Utálom, utálom és utálom. De miért? Miért pont én érdemlem ezt? De most komolyan? Szerintetek, mivel érdemeltem én ki ezt a sok rosszat?

Legalább az életemben van egy jó dolog is. Gemmának sikerült beszélnie a főnökével a darabbal kapcsolatosan és felvettek a színházba, mint színésznő. El se hiszem. És csak is Harry-nek köszönhetem és Gemmának. Ha ők nincsenek most nekem nem lenne munkám, vagy lehet hogy lenne de akkor egy koszos kávézóban dolgoznék pincérnőként, amit utálnék. Na de ezt? Egy színdarabban játszani főszerepet, ami mellesleg egy nagyon híres darab. Mert hát ki ne ismerné William Shakespeare-t.

Gondolkozásomból végül Taylor szakított ki. Nem is kopogott, csak úgy bejött a szobámba. Jó, hogy az ő háza, de akkor is.

-Le jönnél egy picit a nappaliba?-kérdezte majd aprót bólintottam és elindultunk a nappaliba.

Ülj le.-mutatott a kanapéra. Majd leültem Harry mellé.

-Szóval...szeretnék veletek valamit megbeszélni.-kezdett bele a mondókájába Taylor.

-Te nem ülsz le?-kérdeztem tőle.

-Nem,de ne szakíts félbe!-mondta hangosabban. 

-Szóval, elutazok egy pár napra.-folytatta.

-És ezért kellett lejönnöm? Úristen.-forgattam meg a szemeimet majd Taylor lenézően rám pillantott.

-Igen, mivel ha én elmegyek ti tutira össze szűritek a levet, szóval....-folytatta

-Te jó isten, Taylor ez már beteges!-szólalt meg Harry majd Taylorra pillant.

-Ó, valóban? Szerintem nem. Mert tudom, hogy milyen vagy. Egy nőcsábász vagy, igen.-nézett Taylor Harry-re.

-És tudom, hogy Ayana, te milyen vagy!-nézett rám a szőkeség

-Tényleg? Na és én milyen vagyok Taylor?-álltam fel a kanapéról, úgy hogy pont szembe kerüljek Taylorral.

-Egy beképzelt kis....-Taylor folytatta volna a mondatot de nem hagytam.

-Lehet, hogy a te szemedben ilyen vagyok, bár nem tudom miért, de mond Taylor te milyen vagy?-kérdeztem-Egy szent.Igaz? Egy földre szállt kis angyal.Igaz? Aki egy igazi főnyeremény a pasik számára?-mentem hozzá közelebb

-Miért mondod ezeket?-kérdezte félve Taylor

-Tudod, hogy miért utállak ennyire?-kérdeztem végül.

-Igazából? Fogalmam sincs. Te már az első perctől kezdve gyűlölsz, de nem tudom, hogy miért.-válaszolt. Ezen csak nevetni tudtam.

-Várjatok én nem értek semmi sem. Ayana, miért utálod ennyire Taylort?-kérdezte végül Harry.

-Hogy miért? Harry kíváncsi vagy rá? Tényleg? Hát elmondom én neked.-pillantottam elsőnek Harry-re majd megláttam a nappaliban az egyik polcon egy képet. Amin Taylor, az anyja és apa boldogan mosolyogtak. De én nem voltam sehol sem. Elvettem végül a képet polcról és Harry-re pillantottam.

-Harry, az ok amiért ennyire utálom a barátnődet, az az, hogy ő elvett tőlem mindent.-kezdtem el hangosabban beszélni.

-Ez akkora baromság Ayana.-szólalt meg Taylor, mire rá pillantottam.

-Igen az? Te elvettél tőlem mindent. Mindent. Egyetlen egy ember maradt nekem. Apa,  de te és az anyád elvettétek őt tőlem-ordítottam az énekesnővel majd a padlóra dobtam a fényképet az üveg keretével együtt, ami darabokra tört a földön. Mindenki belerezzent. 

-Én nem..én..nem tudtam, hogy...-dadogott Taylor.

-Nem...nem kell a sajnálatod, leszarlak Taylor!-vágtam hozzá.

-Téged is, az anyádat is, de sosem fogom elfelejteni, hogy mit tettetek. Elvettétek apát tőlem. És emiatt kezdem el inni és drogozni is. Ezt nem tudtad mi?-kérdetem felvont szemöldökkel.

-Én..tényleg..nem..-Taylor szóhoz sem jutott.

-Te megkaptál mindent? Családot, hírnevet, egy iszonyat helyes pasit!-mutattam Harry-re.-Akit mellesleg az utóbbi napokban volt szerencsém jobban megismerni és tudod rájöttem, hogy te nem becsülöd őt meg. Ez a fiú kedves és jószívű-folytattam.

-Tessék, tudtam, hogy rá akarsz mászni!-kezdett el Tay is kiabálni.

-Tudod mit Taylor? Nem fogok hazudni. Igen megfordult már a fejemben, hogy én és Harry alkothatnánk  de sosem másztam rá.-mondtam

-Miért? Tedd meg? Mire vársz még?-kérdezte ordítva. Sose láttam még ilyen dühősnek.

-Nem tudom. Talán meg kéne tennem? Nem tudom.-mondtam nyugodtan-Taylor, fogalmad sincs, hogy mennyire szar érzés volt úgy leélni a minden napjaimat, hogy apa le se szar. Csak ő maradt nekem. De te és az anyád mindent tönkre tettek.-könnyek folytak le az arcomon, amik már régóta bennem voltak, amiket az alkohol és a drogokkal rejtettem el.

-De Taylor, egy valamit jegyezz meg!-mondtam-Bosszút fogok állni. Tökre fogom tenni az életedet, ahogyan te is tönkre tetted az enyémet. Gondoskodni fogok róla, hogy mindenki megtudja, hogy mekkora egy álszent kígyó vagy, egy igazi rohadék!!!-ordítottam majd hirtelen felrohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. De még Harry és Taylor hangját halottam magam mögött.

-Ayana, várj!-Harry 

-Menj Harry, vigasztald meg.-mondta lesajnálóan Taylor.

-Mekkora egy tapló vagy...-felelt nyugodtan Harry
Harry bekopogott a szobámba.
-Nem vagyok itt!-mondtam teljesen nyugodtan,vicc nélkül.
-Ayana!Én vagyok,Harry!Engedj be,kérlek!
-Nem szeretném,hogy be gyere!Menj el kérlek!
Harry nem tántorított.Benyitott.Nem tudom,hogy örültem-e annak,hogy kérésem ellenére is bejött,de valószínűleg örültem.Hogy miért?Mert legalább tudtam,hogy tényleg érdekli,hogy mi van velem.És hogy miért nem akartam,hogy bejöjjön?Most komolyan...Ha tőletek megkérdezik.:"Hogy vagy?" Azt válaszoljátok.:"Jól."
De ez mind csak külsőség.Belül szomorú vagy,depressziós,összetört,elhagyott,és nem..EGYÁLTALÁN NEM VAGY JÓL.Igaz?Eltaláltam?Hát,persze hogy el..Akkor én mégis miért borultam volna Harry nyakába,és zokogtam volna el neki,hogy mi a bajom?Azért,amiért ti sem tettétek volna.
Harry mellém ült,és egy szót sem szólt.Csak ült.Nekem pedig elkezdtek újra potyogni a könnyeim.Potyogni?Kit áltatok...Úgy ömlöttek,mint a vízfolyás.
-Mit érzel?-törte meg a csendet Harry.
-Nem tudom..Azt,hogy nem kellek senkinek.Egy hulladék vagyok.Gyerek korom óta.Csak úgy jöttem szüleim életébe.Anya...Miért nem hívott?Soha..Miért tagadott ki az életéből?És Apa?Ő is csak eldobott...Bárcsak..Bárcsak,még utoljára.Még utoljára mondhatnék anyának valamit.De nem is értem.Miért én akarok vele beszélni?Kilenc évig nem keresett.Akkor ez most hogy van?-fejeztem be és lehajtottam fejem,hogy ne kelljen Harry szemébe néznem.
Harry megfogta az állam,és felemelte az arcom.Arcunkat alig 10 cm választotta el.És megtörtént...Heves csókcsatába kezdtünk...

-Harry!Nem..nem lehet..-lihegtem két csók között.
-Ayana!Boldoggá szeretnélek tenni!Kérlek,engedd meg.
-De nem tehetem!Nem sodorhatlak bajba!-toltam el az arcát az enyémtől.
-Dehát nem te mondtad,hogy bosszút akarsz állni Tayloron?
Erre már nem mondtam semmit.Harry egy apró puszit adott az arcomra, majd a kezembe nyomott egy papír fecnit. Kérdőn rá pillantottam.
-Anyukád telefonszáma-mondta Harry majd felállt az ágyról és elindult a szoba ajtó felé.
-De Harry?Hogyan szerezted meg?-kérdeztem
Harry megfordult de nem mondott semmit, csak mosolygott majd kiment a szobából.

*2 órával később*

Itt ülök egy parkban, egy padon. Azon gondolkozok, hogy mit mondanék anyunak a telefonba.
'Szia, itt a lányod, emlékszel még? 10 éves voltam amikor leléptél?' vagy mit mondanék neki de komolyan.
Hirtelen beütöttem a számot és megnyomtam a hívás gombot. Kicsöngött. De csak a hangrögzítő kapcsolt be. Pár másodpercig nem szólaltam meg. Nem tudtam mit mondani.
-Szia, anyu. Ayana vagyok. Remélem még emlékszel rám. Elmentél. Elhagytál engem és apát.
Igazából nem is tudom, hogy miért hívtalak fel, csak hiányzol és Harry csak úgy a kezembe nyomta a telefon számodat. Gondoltam próba szerencse, sokat már nem veszíthetek. Anya, bár csak azt mondhatnám, hogy nem kell aggódnod miattam, hogy minden rendben van velem. De ez nem lenne igaz és hazudni meg nem akarok neked. Képzeld apa megházasodott és a nőnek van egy lánya, akinél most élek. Vele és a barátjával. Harry-vel. Ő adta nekem ide a telefon számodat. Most Londonban élek. Hogy miért? Az egy nagyon hosszú történet? Van benne buli, alkohol és még drog is. Anya, amint megkapod ezt az üzenetet, kérlek hívj fel.