Chapter Two.:Színház.

Sziasztok!Itt is lenne a második rész. Borzasztóan örülünk,hogy 5 feliratkozó lett már az első résznél.És,az a rengeteg komment!Nagyon köszönjük.:) Reméljük ez a rész is ekkorra sikereket fog elérni. 

Puszil titeket.:Reby Payne és Cassie.

Justin Bieber- She Don't Like The Lights

Harry-vel elindultnk kifelé majd megtorpantam egy csodás autó előtt.

-Mi az, miért nem szállsz be?-kérdezte rekedtes hangon.

-Ez...ez a te kocsid?-kérdeztem elképedve

-Igen, valami gond van vele?-kérdezi felvont szemöldökkel és ott bujkál a szája sarkában a mosoly.

-Nem,ez csodálatos autó-mondom majd beülök az autóba és Harry is majd beindítja a motort és elindulunk.

-Egyébkén azt mondtad, hogy nincs messze a színház, akkor meg miért megyünk autóval?-kérdeztem felvont szemöldökkel

-Egy: utálok sétálni, kettő: hamarosan leszakad az ég és gondolom nem akarod, hogy rommá ázz-mosolygott rám majd újra az útra pillant

-Mesélj egy kicsit az életedről-szólalt meg hirtelen

-Mit meséljek róla? Biztos vagyok benne hogy a tiéd sokkal érdekesebb és jobb-mondtam

-Nem olyan biztos, hogy jobb mint a tied. Higgy nekem. Oké, hogy azzal imádok énekelni meg a rajongóinkat is imádom, de néha vágyok egy kis nyugalomra. Arra hogy ne kövessenek mindenhová azok a nyomorul lesi fotósok érted? Egyébként nem hiszem, hogy olyan rossz lehet az életed-mondta majd bekanyarodott egy utcába.

-Fogalmad sincs róla, hogy mennyire rossz, te nem értenéd meg-mondtam az utat bámulva

-Nem vagyok olyan hülye, hogy ne értsem meg, mesélj-parkolt le egy nagy épület előtt

-Itt vagyunk?-néztem az épületre

-Igen, de elsőnek beszélgessünk, hiszen nem ismerlek-mosolyog 

-Oké, hát 10 voltam amikor anya elhagyott minket egy férfiért, akit mai napig nem ismerek, és hát utána,mikor 14 lettem, apa összejött Taylor anyjával és hát innentől minden pokollá változott-hadartam el gyorsan a történet Harry-nek.

-És te nem kedveled az anyját igaz?-kérdezte

-Most viccelsz? Ő egy igazi hárpia-mondtam

-Hát én még nem találkoztam vele, de nekem Taylor teljesen mást mondott. Azt mondta, hogy egy aranyszívű és rendes asszony-szólalt meg Harry

-Hát ő pont nem az-mondtam

-És mi a helyzet Taylorral? Milyen a viszonyotok?-kérdezte hirtelen. 

-Hát..hogy is mondjam, utáljuk egymást-válaszoltam a kérdésére

-Miért?- igazából már kicsit elegem volt, hogy annyit kérdezett mikor semmi közünk nem volt egymáshoz, de türelmesen válaszoltam a kérdéseire.

-Azért mert mióta ő és az anyja bekerült az életünkbe apának csak ők léteznek, amikor részegen és van amikor bedrogozva megyek haza állandóan arról magyaráz nekem apa, hogy ha csak egy kicsit is hasonlítanék Tay-re akkor nem buliznék ennyit, de arra még mindig nem gondolt, hogy mióta tettem tönkre magam ennyire-hadartam el gyorsan a szavakat. 

-Várj, várj azért küldtek ide,  mert iszol és drogozol?

-kérdezte kikerekedett szemekkel.

-Igen-mondtam

-Ayana, nagyon szépen kérlek, hogy soha többet ne drogozz,kérlek, az még oké, hogy néha amikor elmész bulizni iszol egy-egy pohár alkoholt de ne drogozz- nézett rám aggódó tekintettel. Most komolyan mi köze van az életemhez?

-Hát Harry én nem csak párszor mentem el bulizni és nem csak egy-egy pohár alkoholt ittam, na de hagyunk engem, mesélj rólad és Taylorról-mosolygogtam rá

-Hát.....öhm-vakarta meg Harry tarkóját

-Meg vagyunk-mondta végül

-Harry....igaz nem szereted őt?-ezt csak úgy hirtelen kérdeztem

-De igen, miből gondolod, hogy nem?-lepődőtt meg a kérdésemen.

-Már mint nem szerelemből szereted, hanem barátként-válaszoltam

-Ez nem igaz, honnan veszed?-kérdezte 

-Rosszul hazudsz-mosolyogtam rá

-Honnan jöttél rá, hogy nem vagyok belé szerelmes?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Mert látom ahogyan rá nézel és nem úgy nézel rá mint aki igazán szerelmes, aki bármit megtenné a lányért-mosolyogtam ismét Miért mosolygok ennyit?

-Te aztán nagyon okos vagy-nevetett  Harry

-Csak tudom, hogy miről beszélek, én is voltam igazán szerelmes-mondtam neki.

-Értem, hát igazából csak barátként tekintek rá, elsőnek úgy volt, hogy nem lesz komoly ez az egész dolog. Mert csak a menedzserünk akarta ezt az egészet Taylorra, de egyszer csak jött ezzel az összeköltözéssel és nem akartam megbántani, hogy lekoptatom, de ha tudnád, hogy hányszor akartam vele szakítani, de sosem tudtam neki elmondani-mondta 

-Mert ő szerelmes beléd-folytattam a mondat végét.

-Igen, de miért érdekel ez ennyire téged?-kérdezte hirtelen

-Csak érdekelt, de ne értsd félre, mert nem akarnék tőled semmit-mosolyogtam rá.

-Oo, ebben nem vagyok biztos, hogy csak úgy érdeklődtél-vette fel az 1000 wattos mosolyát.

-Harry, még csak ne is álmodozz-mosolyogtam rá ismét. De most komolyan mi van velem? Életemben nem mosolyogtam ennyit mint az elmúlt pár percben.

-Tudod, te teljesen az ellentéte vagy Taylor-nak-mondta Harry

-És ez jó vagy rossz?-kérdeztem

-Ez jó-válaszolt

-Akkor jó, de most menjünk-néztem az épületre és kiszálltam a kocsiból majd Harry is.

Belépve az épületbe egy hatalmas előtért pillantottam meg, ahol volt egy kanapé és egy pár pénztár is ahol gondolom a jegyeket lehet venni. 

-Erre-mutatott Harry az egy ajtóra ami éppen nyitva volt.Beléptem az ajtón és egy csodálatos terem tárult magam elé. Minden hol piros székek és legelöl egy hatalmas színpad. 

-Még nem voltál színházban?-kérdezte Harry mosolyogva.

-Dehogynem, otthon rengetegszer játszottam már színházban, de ez hatalmas színház és gyönyörűen néz ki-mosolyogtam én is rá.

-Gyere-fogta meg a kezemet Harry és rángatott el egészen a színpadig, ahol a nővére játszott éppen egy szerepet. Amikor vége lett a jelenetnek a lány leszaladt a színpad mellé ahol mi voltunk.

-Harry-ölelte meg a lány a göndör fiút

-Gemma  hagy mutassam be Ayana-t, Tay mostoha nővérét, Ayana ő itt az én egyetlen nővérem Gemma-szólalt meg Harry

-Szia Ayana, miben segíthetek?-nézett Gemma elsőnek rám majd Harry-re.

-Hát Ayana most jött a városba és ilyen színészi sulit végzett és állást keres-ecsetelte a történetet Harry

-Egy szerepet szeretnék itt, ha megoltható- folytattam én Harry mondatát.

-És Harry egyből rám gondolt igaz?-mosolygott rám Gemma

-Úgy ahogy mondod-mosolyogtam én is rá.

-Igazából lenne egy főszerep, ha benne lennél. Gondolom ha színészi sulit végeztél nem vagy lámpa lázas-szólt Gemma

-Nem vagyok, már játszottam színházban is-mondtam

-Akkor rendben, esetleg holnap 10 órára eltudnál jönni a Starbucks kávézóba, hogy megbeszéljük a részleteket?-kérdezte Gemma

-Hát igazából nem hiszem, hogy oda tudnék találni, mert sosem jártam ebben a városban és azt se tudom, hogy mi hol van,szóval...-ecseteltem neki a történetet.

-Hátakkor fél tízre érted megyek Harry és Taylor lakására és akkor elmegyünk együtt a kávézóba és ott megbeszéljük a dolgokat, rendben?-kérdezte Gemma

-Tökéletes-válaszoltam majd elköszöntünk egymástól és elindultunk kifelé.

-Harrí,köszönöm-szólaltam meg már a kocsiban

-Ugyan semmiség-mosolygott majd elindultunk hazafelé.

......

Másnap:

Reggeli után a szobámban,végig azon gondolkodtam,hogy vajon Harry miért segített tegnap nekem?Alig ismer.Taylor,pedig biztos mondott rólam valamit...Nem tudom.Ha pozitívan fognám fel a dolgokat,akkor egyszerű lenne a válasz.:Lakótársa és a barátnőjének a mostoha testvére vagyok.Megismerni és segíteni akar.Ez mind szép lenne...És bárcsak így lenne.Vacsora után felmentem az ideiglenes szobámba,és elindultam zuhanyozni.Felkaptam a törölközőmet a szárítóról és kimentem a folyosóra.A lakás hatalmas.Taylor már egyszer körbevezetett,de nem bírtam megjegyezni,mi-hol van.A házban természetesen nem csak egy fürdő volt. Kettőjüknek,(igaz,most már hármunknak) 4 fürdőszoba.Oké.Persze Taylor megteheti. Ahogy Harry is. De nekem ez akkor is túlzás.

Fogalmam sem volt,hogy merre kellene mennem,csak elindultam a nagy folyosón.Néztem az ajtókat,de bemenni sehova nem akartam.Nehogy belezavarjak valaki magánéletébe..:D

Egy olyan ajtót pillantottam meg,aminek közepén egy kiskacsa volt.Érdekes jelzés,de arra gondoltam,ez lehet az egyik fürdő.Benyitottam,és lazán levetkőztem,majd óvatosan körbetekertem magamon a törölközőt...Csakhogy nem egyedül voltam bent:Harry éppen borotválkozott.Nem vettem észre,ugyanis a csap és a tükör a hátam mögött volt.Harry kaján mosollyal nézte végig a tükörben,a levetkőzésemet.Testét mindössze egy törölköző fedte be,lazán magára tekerve.Csupasz,kidolgozott tetovált teste egy pillanatra megállította a légzésemet.Hihetetlen kínos volt,hogy mindketten egy szál törölközőbe állunk egymás előtt már a harmadik nap.Nem tudtam mit tegyek.Harry törte meg a csendet.:

-Nemsokára kész vagyok és bejöhetsz.-mondta kedvesen. Tükörképével tartottam a szemkontaktust,mivel nem tudott hátra fordulni.

-Rendben.Bocsánat,de nem tudtam,hogy benn vagy.Azt se tudom igazán,hogy hol vannak a fürdőszobák.-dadogtam,majd kimentem a szobából,becsukva magam mögött az ajtót és át mentem a saját szobámba. Gondoltam, hogy megvárom Harry-t amíg szól, hogy szabad fürdő. Így is volt. Nem telt el 10 perc se de valaki kopogott az ajtón.

-Igen-szólaltam meg majd Harry jött be az ajtón.

-Mehetsz fürödni ha gondolod- mondta azzal az 1000 wattos mosolyával.

-Oké-mondtam majd felkaptam a törölközött az ágyról és elsétálva Harry mellett mentem be a fürdőszobába.

.......

Miután lefürdetem és felkaptam egy normális pizsomát.

Visszamentem a szobámba és bebújtam az ágyamba. A telefonomat azért még magamhoz vettem és beléptem a névjegyzékbe és kikerestem apa telefon számát  majd megnyomtam a hívás gombot, hátha felveszi, de nem. Hát szép,mondhatom. A saját lányának nem veszi fel a telefont, akit elküldött egy idegen városba, mert még sosem voltam itt. Mindegy, inkább kikapcsoltam a telefont és letettem az éjjeli szekrényre. Majd próbáltam elaludni. Csak anyára tudok gondolni, mint minden elalvás előtt. 

'Anya miért mentél el?'Anyu, miért nem keresel engem?Elfelejtetted, hogy a lányod vagyok és, hogy szükségem van rád?'. Mindig ezek a kérdések merülnek fel bennem.'Miért?'

Chapter One.:Kezdet.

Sziasztok. Mint látjátok itt is lenne az első fejezet. Várjuk a kommenteket.
Üdv, Cassie és Reby.

New York:

A nap...A nap,amikor elkezdődött az életemben,az a bizonyos 180 fokos fordulat.Miután kacatjaim 90°-át összepakoltam,belenéztem a tükörbe és egy pillanatra ledermedtem...Elgondolkodtam magamban.:

-Ennyi?19 év...19 évet bírtak ki a szüleim velem...Pff..Szüleim?Nem.Annak nem nevezhetőek.De nem érdekel.Főleg nem ők.Azt hiszik,hogy ezzel kiszúrnak velem?Nem!Majd megmutatom,hogy igenis önálló vagyok.Apucika pénze sem kell.

Miután 10 percig álltam,mozdulatlanul,bambán a tükör előtt,apám feleségének nyivákoló hangja ütötte meg a fülem.

-Siess már!Mindjárt itt a taxid!-szólt Andrea

-Megyek már!

-Ayana!Nem jó a hangnem!Kicsit több tiszteletet,ha kérhetném!-szólalt meg apám is.

Erre már nem mondtam semmit.Csak felkaptam a telefonomat az ágyról,és elraktam a zsebembe.Majd egyenként ráültem a bőröndökre,hogy a kilógó ruhadarabok ellenére is betudjam húzni a cipzárt.

Kész lettem. Valószínűleg mindent elraktam,amit akartam.Legalább is reméltem.Kihúztam a szobám elé azt a körülbelül 8-9 bőröndöt,amibe csak a ruháim voltak,majd azt a 3 sporttáskát,amibe az egyéb kacatok foglaltak helyet.

Utoljára visszanéztem a szobámba.Ennek most egy idilli pillanatnak kellett volna lennie,mint a filmekben,mikor a lány visszanéz a szobába,ezer emlék játszódik le benne,egy könnycsepp gördül le arcán,majd sírva lerohan  a lépcsőn szülei nyakába ugorva könyörögni,had maradjon.Akik megsajnálják és nagy családi ölelés képében egymás nyakába borulnak,sírnak és megengedik,hogy maradhasson a lány.

Hahh!Igen...A filmekben.De ez nem egy film.Ez a való élet...Mégpedig az é életem.:Ayana Dylan élete.

Nem!Nem éreztem úgy,hogy maradni akarok.Nem éreztem fájdalmat...Emlékek?Azok vannak.Rossz emlékek...Amikor anyám itt hagyott minket 10 éves koromban...Amikor apám megváltozott,és először hozta fel a házba Andrea-t.Akkor még csak 14 voltam.

Barátok?Ugyan már!Az sincs...Az állítólagos barátnőm nemrég vette el a pasim.És akkor ezzel a mondattal már azt is megmagyaráztam,hogy a szerelem sem fog hiányozni.Elvégre az sem volt.És ITT már nem is lesz.

Egy dolgot éreztem...Még pedig a csalódottságot.A csalódottságot afelől,hogy apám hagy így elmenni.Hagyja egy életre eltűnni az ő "egyetlen kis hercegnőjét".Nem apa az ilyen.Nem érdemli meg,hogy ezt a szót,ezt a magas rangot kapja meg...Haragszik rám?Rosszat tettem?Igen?És én?Én is elfogtam őt,ahogy megváltozott anyám elmenetele után.És mindent megbocsájtottam neki.De ez a nőszemély elvakította,és ellenem fordította.Én pedig nem tudok mit tenni.De nem kell nekem már ő sem.SENKI...

Lebaktattam a lépcsőn és egy érdekes beszélgetésbe csöppentem bele.Megakartam hallgatni,hogy Andrea mit is sutymorog apámnak.Elbújtam a fordulóban lévő fotel mögé,ahol én jól láttam őket,de ők nem láttak engem.A fülem tökéletes,így kitűnően hallottam őket.(Akár egoistás ez a kijelentés,akár nem,ez tény.:D)

-Drágám!Olyan jó,hogy most már ketten leszünk.Ugye,szerelmem?-mondta kéjes hangon Andrea,miközben apám nyakát csókolgatta,majd heves csókcsatába kezdtek.

Nekem nem kellett több a látványból.Lassan visszaosontam,majd levittem a sporttáskákat a földszintre.Apámat,pedig megkértem,hogy segítsen lehozni a bőröndöket. Segített is.

-Andrea?Esetleg?-mondtam cinikusan.

-Áhh nem,köszi.Majd máskor.Most lakkozni akarok.Vettem egy új neon-koral lakkot.Majd máskor.Puszi,jó utat.-mosolygott.Vagy vicsorgott.Igazából nem tudtam eldönteni.De ez a mondta..."Majd máskor"...Máskor?Istenem.Jó,mindig is tudtam,hogy nem egy észlény,de akkor is. Ennyire?

Lehurcoltuk a bőröndöt és hívtam egy taxit.Még jó,hogy Andrea állítólag hívott egyet.De ki tudja?Lehet azt sem tudja,hogy mi a cím.A taxi 10 perc múlva itt is volt. Egy idősebb bácsi volt a söfőr,de még így is segített becipelni azt a rengeteg cuccot.

A taxis beült a kocsiba,de én még nem.Apám ott állt az ajtóba.Andrea már lakkozott a fürdőbe.Apám csak nézett..És nézett.És én is őt.Majd apám megindult felém,szorosan megölelt,majd azt mondta halk,elcsuklott hangon.:

-Jó utat.Vigyázz magadra.

-Kössz.

És ennyi.Bement.Én pedig beszálltam a taxis mellé.Elindultunk a reptér felé. Félúton a taxis megszólalt,mély,komor,de mégis kedves hangon.:

-Hány éves vagy,kislány?

-19.-válaszoltam egyszerűen,s tömören.

-Ó,igen!Emlékszem,mikor én 20 éves voltam és nagy boldogan kirepültem a családi fészekből,önálló életet kezdeni...-kezdte el a bácsi.Elmondta szinte az egész életét.Hogy milyen boldog volt,hogy mennyi új lehetőség volt előtte,hogy a szüleivel állandóan találkozott és még sok mást.Bárcsak tudná az én történetemet is.De már nem tudtam belekezdeni,mert megérkeztünk a reptérre.Hoztam egy kosarat,amire feltudtam rakni a bőröndjeimet.Kifizettem a taxit és elindultam a bejárat elé.A sor hatalmas volt.Nem is álltam be. Tudtam,hogy még van 3 órám az indulásig,így leültem az egyik székre,és zenét hallgattam...

*fél órával később*

Mire feleszméltem,már a sor jóval csökkent.Felálltam,és oda mentem az utazási irodám pultjához,hogy elrendezzünk mindent.Majd beálltam a sorba.Minden simán ment.A bőröndöket felrakták a szalagra,a táskáimmal együtt.Csak a kézi poggyászom maradt nálam.Nem sok mindent raktam bele.Csak egy kevéske nasit,mivel tudtam,hogy a repülőn förtelmes kaja lesz.Raktam bele Tab-et,telefont,fényképező gépet,egy kis gyógyszert,ha rosszul lennék,egy zacskót,nedves törlőt és egy innivalót.Mivel az innivalót nem lehet felvinni,megittam és kidobtam.Majd beálltam a körülbelül 10 méteres sorba,ahol a kézipoggyászt vizsgálják át,és engem is.Ez el is vett 1 órát.A poggyászommal semmi baj nem volt.Velem viszont igen...A magassarkúmnak a csatja,ami rajtam volt,fémből volt,és becsipogott.Így hát le kellett

vennem.Fantasztikus.Majd szenvedhettem fel.Mikor visszakaptam a poggyászt elindultam lifttel a helyre,ahol becsekkolhatok.

Nagyszerű.A szoba borzalmasan zsúfolt volt.Így hát,nem volt választásom,leültem eszegetni,majd zenét hallgatni.Miután meghallgattam körülbelül 50 számot,elmentem a mosdóra.És szerencsére,mire visszaértem,alig volt sor.Így viszonylag gyorsan becsekkoltam.

Érkezésemtől számítva másfél órája voltam ott.

Ahogy becsekkoltam,a busz meg is érkezett.Bár nem értem,hogy miért jött busz,ugyanis a repülő egy köpésre volt.Sebaj.

Ahogy felmentem a lépcsőn,ami a repülőhöz vezetett,kedves stewaress-ek mosolyogtak rám.
Odaadtam nekik a jegyemet,majd hátra sétáltam,hogy elfoglalhassam a helyemet.Szerencsémre senki nem ült mellettem,csak mögöttem.Mégpedig egy kisfiú.Aki nem csak hogy bömbölt egyfolytában,még a székem támláját is rugdosta.Hirtelen előttem lehajlott egy kis képernyő,ami azt mutatta,hogy kapcsoljuk ki az elektronikai dolgokat és kössük be öveinket,mert felszállunk.Egy darabig nézelődtem az ablakon,de miután a kijelző újra előjött,hogy felszálltunk,az öveket ki lehet kapcsolni,már nem is látszott semmi,csak a nagy kékség.
Így elővettem az újságtartóban lévő újság egyikét,és fellapoztam.Csak csupa reklám volt benne.Nem igazán érdekelt.
A mögöttem lévő kisgyerek rugdalózása ellenére is lehunytam szememet,és elaludtam...

.................................

London:

A repülőtéren voltam és a szemeimmel kerestem Taylort. . Reméltem, hogy Taylor kijött elém a repülőtérre. Majd hirtelen megpillantottam a szőkeséget aki éppen a telefonján pötyögött  valamit.
-Szia!-mentem oda hozzá
Szia, mehetünk?-pillantott fel a telefonjából majd zsebre rakta. Aprót bólintottam, majd elindultunk a parkoló felé.Beültünk Taylor kocsijába, és a bőröndöket pedig a a csomagtartóba tuszkoltam.
-Gondolom, nem igazán akarsz itt lenni.-szólalt meg Taylor kb. 10 perc néma csend után.
-Figyelj, a várossal nincs semmi bajom, csak...-néztem Taylorra
-Csak velem, tudom, tudom.-mondta majd bekanyarodott egy utcába.
-Hagyjuk ezt.-bámultam kifelé az ablakon mire Taylor leparkolt egy ház előtt és kiszállt az autóból.Én is kiszálltam a kocsiból és a házra pillantottam.
-Taylor,te ebben a nagy házban laksz? Egyedül?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem egyedül, a barátommal, Harry-vel élek itt.-majd kivette a csomagtartóból a bőröndeimet.  Elindultunk a bejárati ajtó felé. Taylor segített a bőröndöket becipelni a lakásba. Milyen segítőkész lett, mi?Mindegy. A nappaliban egy fiút pillantottam meg aki a kanapén ült és a TV-t bámulta. Amikor észrevett minket gyorsan felpattant a kanapéról és kikapcsolta a TV-t.
-Sziasztok!-jött oda hozzánk.
-Szia édes!- adott csókot Taylor Harry szájára.
-Harry ő itt Ayana a mostoha húgom és Ayana ő itt a barátom Harry.-mondta Taylor
-Örvendek a szerencsének.-mosolygott rám Harry
-Ja,persze, én is.-néztem Taylorra
-Meg mutatnád a szobámat?-kérdeztem mire Taylor aprót bólintott és elindultunk az emelet felé.
-Ez lenne a szobád.-nyitotta ki Taylor előttem a szoba ajtaját.
-De én most magadra hagynálak.-szólalt meg ismét Taylor és már ott sem volt.. Nem is baj.
Körbe pillantottam a szobában. Minden olyan, hogy is mondjam 'Tayloros' volt.. Luxus, pompa, csillogás. Az ő világa nem az enyém. Mindegy. Valahogy csak ki bírom. Úgy is csak addig maradok, amíg találok egy normális munkát és elég pénzem lesz kifizetni a lakbért. Addig meg valahogy megleszek itt.
...................
'Másnap:'
Reggel gyorsan kikászálodtam az ágyból és felöltöztem, a hajamat összefogtam és lementem a földszintre. Elég éhes voltam szóval a konyha felé vettem az irányt ahol Harry és Taylor néma csendben reggeliztek.
-Jó reggelt.-mondtam
-Neked is-mondták szinte egyszerre
-A tűzhelyen van rántotta, nyugodtan szedjél magadnak.-mondta Taylor. Kivettem az egyik szekrényből egy tányért majd a tűzhelyhez sétáltam és szedtem egy kis rántottát majd leültem az asztalhoz.
-Ízlik?-kérdezteTaylor párperc múlva
-Igen, finom.-válaszoltam
-Örülök.-mosolygott
-Miért vagy most ilyen kedves?-kérdeztem hirtelen
-Tudom, hogy elég rossz a viszonyunk de próbálnék ezen változtatni ha még nem késő.-mondta. Nagyon meglepődtem a szavait hallva.
-De,ami azt illeti elég késő.-nézek rá.
-Most miért? Nézd, most hogy ide költöztél nem kezdhetnénk mindent tiszta lappal? Tudom, hogy nem szeretsz és meg van rá minden okod, mindig undok voltam veled, de megváltoztam.-hadarta a szavakat.
-Hagyjuk ezt a témát és nyugi nem sokáig leszek a nyakatokon, ha találok egy normális állást ami jól fizetni, és kitudom fizetni a lakbért, elhúzok innen.
-Milyen állásra gondoltál?-kérdezte hirtelen Harry
-Igazából, színházba szeretnék dolgozni.-néztem rá
-Még mindig nem mondtál le erről a hülyeségről? -kérdezte hirtelen Taylor majd rá néztem és megforgattam a szemeimet.
-El végeztem a színészi iskolát, igenis játszhatnék színházban.-mondtam
-Ja persze, hogy ha lenne hozzá tehetséged.
-Na jó, most már elég.-szóltam,majd felálltam, a tányért a a mosogatóba tettem.
-Köszönöm a reggelit de azt hiszem, hogy felmegyek.-mondtam
-Várj, mi lenne ha elmennék veled munkát keresni?-kérdezte hirtelen Harry.
-Ezt most nem gondolod komolyan, ugye?-kérdezte hangosabban Tay
-Most miért?-nézett Harry Taylorra majd a fiú rám pillantott.
-Nézd a nővérem itt dolgozik nem messze egy színházban színésznőként, ha gondolod elmegyek veled és bemutatlak neki. És meglátjuk, hogy mi lesz.-mosolygott rám. Taylor kikerekedett szemekkel bámult minket.
-Ne csináld már Harry, komolyan elmennék vele? Hát köszi szépen.
Taylor szinte kiabált majd felrohant az emeletre és becsapta maga után az ajtót. Na ennyit a kedves Taylorról, aki már nem undok, mert megváltozott. Na persze.
-Ne haragudj én nem akartam, hogy veszekedjetek.- a padlót bámultam
-Jaj ne is törődj vele, mindig féltékenykedik ok nélkül, majd lenyugszik.-mondta Harry
-De akkor elmegyünk?-kérdezte
-Persze!
Hát eléggé meglepett, hogy Harry segített munkát keresni. Na meg ahogyan Taylor reagált. Igazán szánalmas volt. Semmi oka nem volt féltékenykedni. Na de mindegy is. A lényeg az, hogy lehet, hogy lesz egy normális állásom. És minél hamarabb leléphetek innen.

Prologue

Sziasztok. Itt is lenne az prológus. Reméljük, hogy írtok majd pár kommentet.
Üdv, Cassie és Reby.



Ayana Dylan, csak egy egyszerű név. Hát igen, csak hogy az életem pokol.

Pár éve az édesanyám elhagyott engem és aput. Aput és engem is nagyon megviselte. De apu mára már tovább lépett. Van egy felesége aki velünk él, sajnos. Neki van egy lánya, aki hála a jó istennek nem él velünk, még nem is ebben az országban él. A féltestvérem, Taylor Swift énekes Londonban. Egy elkényeztetett kis liba. Minden megkapott az élettől, az édesanyjától és mára már apától is. Apu oda meg vissza van érte és nem tudom miért. Amikor elmegyek bulizni és részegen jövök haza, akkor apa mindig azt mondja nekem, hogy: Csak egy kicsit hasonlítanék Taylorra. Azt hiszi, hogy ő egy igazi példakép, egy kis ártatlan angyal. Na persze? Akinek együtt volt a fél várossal. Ugyan hagyjuk már. 

-Kislányom, figyelsz te rám?-kérdezi apa

-Ja, hogy ne, mi van?-kérdezem

-Mi az hogy mi van? Már megint részeg vagy.-kezd el kiabálni

-És?Mint hogy ha érdekelne-mondom neki

-Igen is érdekel, na jó most már elég-kiabál ismét

-Mész Londonba a nővéredhez-mondja mire kikerekedett szemekkel bámulok rá.

-Ő csak a mostoha testvérem, és tuti nem fogom ahhoz az elkényeztetett picsához költözni.

-Hogy beszélsz Taylor-ról? De igenis oda fogsz költözni. Most szépen felmész a szobádba aludni és holnap reggel indulsz is.-mondja majd dühösön felrohantam az emeletre és becsaptam magam mögött az ajtót.